Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 2. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Népuralom?
KÖZÉLET Népuralom ? A múlt században felerősödött és egyre fokozódó igénnyel lépett fel az a mozgalom, mely az előző évszázadokban csupán szórványos jelleggel és ritkán fordult elő: a nép szót kért és teret az érvényesüléshez. Forradalmak születtek és buktak el, lázadások és megtorlások váltották egymást. Egyre több nyilatkozat hangzott el a nép nevében, míg végül a XX. században szót kért, jobban mondva szót követelt maga a nép. A forradalom, mint tudjuk, nem a kesztyűs kézzel bánó, gáncs nélküli lovagok műfaja. Sok durvaság esett, sok sebet ejtett egymás testén és lelkén mindkét fél, és amint szót kapott a nép fia, egyre gyakrabban hallatta hangját. Előbb visszafogottan, majd mindinkább bárdolatlanul. A kommunizmus hegemóniája az ún. „keleti régióban” első lépésben megvalósította az abszolút népuralmat, azaz a leg- műveletlenebb réteg dominanciáját. Az osztálytársadalmak történetében új fejezet kezdődött. Igaz, mindig születés alapján lehetett privilégiumokat szerezni, és ez a kommunizmusban se volt másként, de most az addig alacsonynak számító születés lett az érdem. Vaskos kontraszelekció indult, mely nem tartott igényt a műveltségre, hanem egyre nyíltabban juttatta kifejezést szándékát: minél hülyébb, annál jobb, hiszen akkor kisebb-nagyobb pozíciók reményében bármire kapható lesz. Korlátlanul irányítható, mivelhogy nincs rálátása a dolgokra, műveltség híján pedig nem rendelkezik kellő szellemi önvédelemmel. Maximum a tulajdon, kicsinyes önérdekét látja át, de hát annyit még meg lehet hagyni neki. És dühöngött a „szocreál”, szónokolt Veress Péter és Sztálin, egyszemélyes döntőbíróvá váltak olyan emberek, akiknek bizony bölcsebb dolog lett volna hallgatniuk. A többi osztály, melyet NKVD- vel, AVO-val, Gulággal, Recskkel, kitelepítéssel megfélemlítettek, fogcsikoigatva hallgatott. Nem publikálhatott, nem kapott teret ellenvéleménye kinyilvánításához. Mi pedig hallgattuk a sok sületlenséget. Arról, hogy „pártunk és népünk” (ugyan ki pártja, ki népe lett végül?) mit vár el az íróktól és általában a művészektől. Arról, hogy ezen nagylelkű társadalmi formátum mennyire pártfogolja a művészetet. Hogy a kultúra mindenkié. És csak nagyritkán volt találkozásunk olyan szellemi nagyságokkal, mint Weöres Sándor, aki egyértelmű választ adott erre a blablára. 0 ki merte mondani, hogy aki a művészet pártfogójának tekinti magát, az éppoly nevetséges, mint az a vallásos ember, aki kijelenti önmagáról, hogy ő Isten pártfogója. A kultúra ezenközben senyvedt. Senyved bizony ma is. Mert a műveletlen ember uralma törvényszerűen magával hozza a szellemi, lelki igénytelenséget. A traktorosromantika megszűntével dühöngeni kezdett az avantgarde-nak nevezett blabla és a baszdmegelő próza. Ma pedig mit kapunk szellemi étek gyanánt? Üvöltő Donald kacsát, Mickey egeret, hambuigert, hot dogot, selejtes kis szerelmi történeteket, nyíltszíni szexet, no és a tomboló agressziót, mely megmérgezi gyermekeink lelkét és „áldásos” hatása gyanánt gomba módra szaporítja az erőszakos bűncselekményeket. A médiák és a könyvkiadás, melyek oly nagyra lennének hivatottak, nagyrészt a mindenkori hatalom kiszolgálóivá, az intézményes népbutítás szerveivé váltak. Ez volna az új kor hajnala? Ez az a magasrendű kultúra, melyért élni-halni érdemes? Hát nekünk csak csöbörből- vödörbe tocsogni lehet? Kérem, ne mondja nekem senki, hogy nekünk nincs szellemi tartalékunk! Az egyeduralkodó szerkesztők, színigazgatók, az egész bürokratikus gépezet jóvoltából nem látszik. Én magam vagyok az élő példa rá, hogy halomszámra gyűlt az írás a kontraszelekció évei alatt is. Hogy nem mindenki alkalmazkodott az „igénytelenség igényeihez”. És tudom, bizonyosan tudom, hogy társaim vannak számosán. S a mai mindennapjaink? Hallgatjuk kénytelen-kelletlen az előző rendszerek által kitenyésztett műveletlenek okoskodását, szenvedjük az alantas szellemi törpe pökhendi, abszolút véleményeinek megaláztatását. Kinek a nevében is? A nép nevében...?! Eger, 1995. márc. 19. Muravski Magdoln 4 V évfolyam 1995. június # 2. szám
