Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Cserniczky Dénes: Kis semmiségek - Apostol Judit, Gál Sándor, Suha Péter és Szabó János versei
GÁL SÁNDOR Fedémes Két domb tövén göndör füstöt pipál egy falucska itt szenderegtem kilencszázötvenegyben gyönyörű gömbölyű kilenc hónap ölén rejtő kozmosz-fényben az anyaméhben s nyugton nem maradtam valamit tenni akartam így sikerük egy késsel némi segítséggel fejjel falnak menni életemben először harmadikán az októberi őszön Hungáriában a palócfődön Robbanás Ózdi öntők emlékére Az a robbanás kivégezte a napot. Csak kiloccsant — mondták a tudatlanok. Igen, hátukra loccsant a Nap, öntőpadon már az emberfoU-acéldarab. Fok, fekete lyuk, benne egy élet... tátott kapu ez a reménytelenségnek. Térdekem izzó bakancsát ciháivá a Felismer heteden előtt. Szótlan, száraz, szomjas szemével kiszívott belőlem minden erőt. Döndiik a kérdése, dadogtam: -— Nem — de ropogtam belül... éreztem ólom sóhaja lassan szívemre hűl. Ót látom, az újjásziiletőt, Dózsa Györgyöt, kit mégis elemészthet a tűz?! Ót várom, az Új Istent, kit gyaláznak, hitetlen hordák — a feltámadásban. Ót hallom, ki acéllá változott, ércharanggá, és kong és kong és kongatom. Halljátok!? Halljátok meg azt, ki messze tűnt. És ne feledjétek vigyázni az embert; a holnap is alkotót, az egyszerit, az egyszerűt. Ózd, 1975. július 1992. SUHA PÉTER Vagyon * Mint Abel a rengetegben (képzavar-gyűjtemény) Az étkezések puszta megtagadása sosem ismertet meg a tökéletes éhséggel, mint ahogy a hazugságok elhallgatása sem kecsegtet reménnyel az igazság megismerésére. A puszta száguldás nem elég a megérkezéshez, mert kell két pont — ami nem mozog — a honnan és ahová rohanok, vagy bandukolok de eljutok. A futó kalandok nem árulnak el semmit a szerelemről, de aki társ lehetne nagyon messze éli saját életét. És a távolság nem erősíti a szerelmet, a szerelmesek távolsága csak magányt, kételyeket, rengeteg-csendeket, félelmeket gerjeszt, s hideg fekhelyeket tűzhelyek, ágyak és élet helyett. Nincsenek már rakott tálak, menthetetlen éhezem, és király-mód szomjan halok koldus-szegény részegen. Hullott csillaggal rakott úton lépdelek az út végén tudom fény dereng barlangomból denevér-szók aszúinak rezgő tejhab pusztulásba lehullnak szavak lágyak szelídek és kemények szerelmek búk vigasságok remények szavak miket el nem lehet mondanom hát lépdelek csillaggal rakott utamon. V. évfolyam 1995. március hó. 1. szám 19
