Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Rózsa Tamás: Mi a véletlen?
tem hozzá elmenni egy egyébként kitűnő kávéra. Ha eddig nem tudtam volna, most tudatosodott bennem, hogy az édesanya, a kolleganőm csak a fiával él, mert ilyen hangnem egy Zsömle című, párdekányi bolyhos vacak körül ott nem alakulhat ki, ahol férfi is van a házban. (Ákostól ismeretlenül is bocsánatot kérek, ő itt fiú, nem férfi, aki az anyja iránti tisztelet és rajongás okából tartja takarékon az eszét!) 2. Tudom, hogy a nők szeretik olykor, ha engedelmeskedhetnek valakinek. Itt és most a Zsömle az ügyeletes zsarnok. Szemtelenül eszik vagy nem eszik, attól függően, minő az ő hangulata. Mert ez kérem, az állatoknál, mint a nőknél és a férfiaknál többféle. Csak utána kell gondolni! 3. Tudom, hogy ez a szürke köznapi téboly — szeretetből születik. A macska és köztünk e tekintetben annyi csak a különbség, hogy neki négy lába van. Bennem még tovább sokasodtak a pontokba szedni valók, amikor arra a lehetőségre is gondoltam: hátha ez a Zsömle olvassa is ezeket a hirtelen firkantott sorokat, és bár nem ismeri — mi se mindig — a hurkolt vonalak mögötti szándékot, azért a görbékből, a tinta színéből, a zaklatottságból kiveszi a neki szólót: hogy gondolnak vele. Talán unja is a szeretet ilyen fokát? Talán éppen az nem esik egészen szíve szerint, hogy ő a központ? Egy férfi helyett? Ezt sejti, vagy megérzi, mint a macska az esőt, ahogy mondani szokták? - Ha meghalok, lehet, hogy helyettem is ilyen Zsömle áll be parancsnoknak? Kte-Kattal, a maga húsz dekájával és arcátlan lustaságával? Mit fogok akkor, onnan visszaszólni? A fecnit nem dobtam el, tartalmát közkinccsé tettem, elriasztásra és végiggondolásra. Pedig egyszerű az egész: szaladunk ide-oda, mint a bolondok és kapkodva eleget akarunk tenni itt-ott, szeretteinknél. Hol itt a hiba? A papírnál, hogy leírhatjuk? Molnár József: ,,.Trónörökös" 26 V évfolyam 1995. december # 4. szám
