Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Sibelka Iván verse
Síbe lka Iván: Levél Felnémetről Hubert Andor old. mérnök, iskolatársam; az ötvenes évek végén az USA-ba ment, gyakran írunk egymásnak. Komám, ma végre írnom kell Neked! Most olvastam el újabb leveled, amelyben oly szép a virágcsokor: Húsvét, tavasz, vidám öröm, mosoly! A másikat már két hete viszem magammal;: reggel azt hiszem, hogy napközben, vagy majd ha este lesz, választ írok. A hajsza nem ereszt. Ma délben - veek-end - Bélákat köszönt és „György napot” s iszik bor- „vízözön”-t a hivatal. Most szinte lebegek, vidám vagyok. Oly jók az emberek!! Mind mosolyog és mind csak jót akar, ez kell nekem! Tollat, papírt hamar! Az Óhazából most szálljon a szó; Olvasd szívesen; élni, írni jó! Olyan kedves mostani leveled: nálunk ki tud angolt, ezt kérdezed. Hát úgy érzed, hogy angolul beszél a toliam, amikor félve arra kér egy ismeretlen - unknown - alakot, hogy írja meg: H. Bandi ott lakott, de most nem ír, mi történt hát vele?! hat hónapja ez gondjaim fele. Szótár nélkül többet alig tudok, kérő szavam bizony sután dadog. Te biztos érted ezt, már büszke vagy, hogy nyelvtudásod... mégis cserbe’ hagy, ha „kétszer kettőt” kell kimondani. Számolni és szerelmet vallani, amíg lehet - Te tudsz még? - s míg tudunk az édes anyanyelvhez fordulunk. V. évfolyam 1995. december # 4. szám
