Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Padova
Viz László: Padova Nyolcszáz éve, 1195-ben született Szent Amal í. „Padova, akár Assisi, azon helyek egyike - írta Frédéric Ozanam francia pap, író és filozófus —, melyek egyetlen gondolatot hordoznak, melyeket egyetlen hagyomány éltet — egy sír. E nagymúltú város híven őrzi az alapítóTníenor és a nagy szülött, Titus Livim emlékét, és az Egyetem hatszáz éves múltját. De ami még ma is teljes frissességgel él, s a nép valódi büszkesége, az Antal emléke, az assisi Szent szeretett tanítványáé.” 2. Ferrarából jövet érünk a városba, s akarva sem tudnánk eltévedni: vezetnek a lépten-nyomon elhelyezett táblák, melyekre csupán ennyi van írva: II Santo. A Szent. Ami itt, Padovában egyaránt jelenti Szent Antalt, és az ő bazilikáját. A kocsit a Prato della Valle-n hagyjuk, a terjedelmes zöldség-gyümölcs csarnok mellett, szemben Szent Jusztina templomával. Kiszállunk és meggémberedett tagjainkat nyúj- tóztatva nézünk szét. Csend, tágasság, kevés ember. Kellemes és megnyugtató Firenze, Róma és Náply szüntelen nyüzsgése után. A hatalmas téren cementbe ágyazott patak folyik körbe, virágágyak között, kecsesen ívelő hidak alatt, s mindkét partján szobrok állnak, egész szobor-erdő: híres padovai diák - köztük Báthory István, Dante, Galilei, Ariosto, Tasso társaságában — és Itália egyéb nagyjai. A szemközti templomba igyekszünk, azt gondolva, hogy az az „II Santo”. Egy ferences mosolyogva igazít útba: a via Luca Belludin érünk a bazilika terére. Míg a régi lábasházak között megyünk, arra gondolok, milyen keveset is tudunk erről a nálunk is annyira népszerű szentről. Talán nincs is templomunk, ahol ne lenne szobra: egyik kezében liliomot tart, a másikban könyvet, melyen a Gyermek ül. S a néphit szerint segít megkeresni az elveszett dolgokat. Pedig hát... Nem is olasz volt, hanem portugál; Lisszabonban született 1195-ben, lovagi szülőktől, családi neve Ferdinando Martine de Bulhom. A püspöki iskolát látogató, testileg is korán érő diák hamar felfedezi magában a „másik törvényt”, a mediterrán vér lobogását, mely — még a jámbor életrajzírók is megjegyzik - rendkívüli hevességgel jelentkezik. A gyermek megismeri az önlegyőzés kegyetlen küzdelmét, a győzelem nagyszerűségét; önismerete mélyül, lelki intelligenciája finomodik, céljai, szándékai letisztulnak. Tizenöt éves, amikor belép az ágostonrendiek kolostorába. A kolostor csöndje megnyugtatja: ide nem jut be a hiúság vásárának zsivaja. Csönd van, oltalmazó környezet; a lélek Istennel folytatott párbeszédét a közös ima zsongása és a kerti ciprusok suttogása kíséri. Néha meglátogatja a család és a régi barátok. Beszélgetés közben az ifjú lovagok saját életükről mesélnek, a tornákról, a vidám mulatságokról, s olykor - félig tréfásan V. évfolyam 1995. december # 4. szám
