Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)

1995 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Dr. Chikán Bálint: Posztmodern jelenünk és az Egri Nyári Tárlat

Posztmodern jelenünk és az Egri nyári tárlat A napokban megjelent egy kis ismertetés arról, hogy a posztmodern gondolkodás egyik világ­nagysága, az amerikai Richard Rorty Pécsett tartott előadást (miért nem Egerben? — kérdezhetnénk). Előadásában egyetlen mondatban foglalta össze azt, amire én teljes kétórás előadást szántam a Kép­zőművészeti Főiskolán az esztétika kurzuson az idei félévben. Az ő mondata így hangzott: „Fel kell ad­nunk azt az elképzelést, hogy léteznek feltétlen, transzkulturális morális kötelezettségek, amelyek egy változatlan, történelem fölötti emberi természetben gyökereznek.” Én pedig azért foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel, mert az esztétikai kérdések megvilágítása érdekében sokszor szívesen hívom segítségül az esztétikai szubjektivizmussal nem vádolható etikát, hiszen annak kategorikus felszólító jellege egyér­telműbb, és ezért (sokszor úgy vélem) egyszerűbben magyarázható, kevésbé vitatható tényeket kapunk eredményül. De kétséget kizáró tények közlése a mai korban elég nehéz. Tegyünk próbát, kíséreljük meg itt és most! Én most az Egri nyári tárlatot nyitom meg. Mit is jelentenek ebben a szövegben az „én” és az „egri” kifejezések? Én egri vagyok - szoktam mondani, s ezen azt értem, hogy Egerben nőttem fel. Azonban, mi­vel ez még bonyolultabb kijelentés, mint amiből kiindultunk, hiszen sem időben, sem időhosszban meg nem határozott, ezért, hogy ne ússzunk el a teljes bizonytalanságban, néha még azt is hozzáteszem: ott születtem. De most például azt kellett volna mondjam, itt születtem, hiszen a tárlat attól egri, hogy Egerben van, amikor tehát ez a szöveg elhangzik (márpedig jelenlegi szövegem írásának célja az, hogy Egerben elhangozzék) akkor az ott-ból itt lesz. Az idő és a hely, a két legfontosabb tényező, amely meg­határozza személyiségünket, környezetünket, világunkat, már az első megindulásra ilyen bonyolult prob­lémákat vet fel, holott a célunk a deklarált elképzelés szerint éppen az lenne, hogy egyszerű, kétséget kizáró tényeket közöljünk. Ha ilyen messzire kanyarodtunk az „én egri vagyok” kijelentéssel a tisztá­zástól, hívjuk vissza inkább az eredeti mondatunkat, s vizsgáljuk meg szigorúbban mit jelent az, hogy egri nyári tárlat, azaz ez esetben mitől egri az egri. A kiállítók legtöbbike egri művész. De ha — mondjuk — hárommal több salgótaijáni meghí­vott lenne, már az előző mondat biztosan elvesztené igazságtartalmát, azaz azt a létszám szerinti ada­tát, ami abból származik, hogy a kiállító művészeket jelenlegi lakóhelyük szerint vizsgálom. De így is elhanyagoltam annál a kijelentésnél, amelyben azt állítottam, hogy a kiállítók legtöbbike egri, hogy ki­ről miért állíthatom, hogy egri. Tegnapi élményeim egyike most megállásra késztet. Két olyan szakmai összejövetelen vettem részt, amelyeken művészek beszéltek a művészetről. Számomra, aki mindkét megbeszélésen részt vet­tem, s így mindkét csoport véleményét hallhattam, bizonyossá vált, hogy a két csoportban mást érte­nek művészeten. Csak látszólag volt ugyanaz a téma, valójában egészen másról esett szó az egyiknél és a másiknál. S amikor megpróbáltam ezt az állapotot elbeszélni a mostanihoz hasonlójellegű eszme- futtatásban, rövidesen kiderült, senkit nem zavar annyira, mint ahogyan azt én gondoltam, hogy a sza­vak nem tisztán jelölnek fogalmakat. Márpedig, ha ez így tapasztalható a művészek körébe, akkor Önök, tisztelt érdeklődő közönség, méginkább megtehetik, hogy csak a látvánnyal foglalkozzanak. Csakhogy a látványok mögött éppúgy világértelmezések húzódnak meg, mint a szavak mögött. Saint-Exsupéry, a Kisherceg írója mondta egyhelyütt: „Az igazság nem az, amit felfedezünk, ha­nem amit létrehozunk”. Az előzőek szellemében azt kell megkérdeznünk, hogy vajon más igazsága van-e egy képzőmű­vésznek, ha ő egri, nógrádi, vagy miskolci lakóhellyel rendelkezik, vagy sem. Egy színész ismerősöm nemrégiben azt mondta, számára hiteltelen az a színész kolléga, aki a színpadról azt akaija elfogad­tatni nézőivel, hogy ő az egész világot szereti, miközben állandóan összevész a lakásszomszédjával és _________________________________ II ■ I /]/) fi y_^__ V évfolyam 1995. ofetóber * 3. szám 51

Next

/
Oldalképek
Tartalom