Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Sugár István: Román megszállás Heves megyében, 1919-ben
„...az entente-nak Budapesten székelő külön jóvátételi bizottsága meglátogatta a Tiszántúlt, hogy a helyszínen szerezzen meggyőződést a románok által okozott károkról. Ennek eredményéről megállapította, hogy sok helyütt az érdekeltek csak akként kerülhették el a jogtalan rekvirálást, fosztogatást és gyárak leszerelését, hogy az eljáró román katonaságnak vagy román tiszteknek kisebb-nagyobb összegeket fizettek. Ezek az összegek kétségtelenül károkat jelentenek, és ezek bejelentésére külön intézkedésre van szükség. Az országnak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy ezek a károk is bejelentessenek...” Trak Géza helyettes polgármester már 1919. december 19-én plakátokat készíttetett, nyomatékkai felhíván a város polgárságát a román megszállók által okozott károknak december 30-ig való bejelentésére. Ezen fontosnak ítélt és fontosnak ígérkező ügy intézője Báyer Henrik városi tanácsos volt. 1920. júliusában a város polgármesteréhez érkezett leiratban „a legutóbb szóban lévő károk megállapítására kiküldött entente jóvátételi bizottság érdeklődött ezen károk pontos felvétele iránt...” A Heves megyei Gazdasági Egyesület Gyöngyösről, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete Budapestről körleveleké egymást érő sorában kérték fel a szőlő- és pincetulajdonosokat az okozott, azaz az elszenvedett károk bejelentésére, „...a román katonaság által elrekvirált, vagy alacsony áron megváltott, de legtöbb esetben elrabolt terményeknek, gépekben, eszközökben okozott károk összegyűjtésére és jóvátételi bizottság alakíttatott Budapesten, melynek hivatása lesz ezen jogtalanul eltulajdonított és az országban milliárdszámra menő károkat szakmák szerinti csoportosításban a meginduló béketárgyalások elé vinni...” E központi szervezetek sürgős és pontos bejelentéseket kértek. 1920. szeptember 18-án Egerben „Városi Felhívás”-t tettek közhírré a megszálló román királyi hadsereg által okozott károknak „ezen Magyarországra nézve a jóvátételi számlán leendő érvényesítés szempontjából elsőrendű végrehajtására...” Budapesten Magyar Királyi Felszámoló Hivatal alakult a békeszerződés végrehajtására. Megyeszerte, így nemcsak Gyöngyösön, de Egerben is a súlyosabb károkat elszenvedett polgárok Eger városától követelték kárpótlásukat. így azután 1920. június 20-án a képviselőtestületi közgyűlés határozatban mondotta ki, hogy „Eger városa mentesíttessék a románok által okozott károk megtérítése alól.” így például Kalmár Gáspár a Dobó utcai cukorkagyáros által a románoknak kiszolgáltatott cukor árát követelte megtéríteni a várostól. Per lett ebből az ügyből, melyet természetszerűen a város megnyert, hiszen joggal arra hivatkozott, hogy a román katonaság által reá gyakorolt kényszer hatása alatt rendelte el a cégnek bizonyos mennyiségű cukornak a megszállók részére való kiszolgáltatását. Az Egri Szövetkezett Bortermelők Részvénytársasága is igen tekintélyes követeléssel állott elő, mondván azt, hogy fizesse meg részére a város az utasítására kiszolgáltatott 7610 korona 40 fillért kitevő kárt, mely az által érte a céget, hogy a megszálló román királyi katonaságnak 906 fiter óbort kiszolgáltatott. Természetesen ezeket a követeléseket Eger rendezett tanácsú város nem fizette, nem is fizethette ki, mivel azok zömét az erőszakosan fellépő román tisztek és katonaság nyomására volt kénytelen kiszolgáltatni rendelni. Báyer Henrik városi tanácsos úr óriási munkával összegezte a beterjesztett károk árát. A kimutatás végösszege hatalmas summára rúgott: sem kevesebb, sem több nem volt, mint 5,657,896 korona 95 fillér. Érdemes bele-beleszemelgetni a vaskos köteget kitevő összesítésekbe. Néhány példát ragadok ki a tekintélyes sorból: Bor, must és szőlő 1,545,184 korona Állat, zöldség, gyümölcs 84,130 korona Gazdasági felszerelés, bútomemű 132,006 korona Minden nemű állat 238,500 korona Termények 77,281 korona V évfolyam 1995. obtóber # 3. szám