Hevesi Napló, 5. évfolyam (1995)
1995 / 3. szám - VERS - PRÓZA - György Ágnes: Apróhirdetés
Fazekas Lajos versei A szavak hűvösödnek A költő hallgatag, az Isten hallgat, mint szélcsendben a bércek. A szellem csendjében lelj nyugalmat most szív, föld, ég, természet. — A forrás kiapadt, a folyó sekély, árja habot nem görget. Szomjas lomb az éj harmatával élj, s majd küld az ég felhőket. — A szavak tiszta forrása kiapadt. Az Evangélium: kút, s benne szavak hűvösödnek, az Isten szavai. Hát miért szenved a világ, szomjúzva? — A költő szíve belehull a kútba. — S az esők mennydörgését hallani. Kimondani Az Isten nevét mindig kimondani: Amon fényes napja alatt, Babilon, Róma sötét celláiban próféta-hittel, mártír-hittel. Az Isten nevét mindig kimondani: szentély-homályban fényt lobbantam tabernákulum előtt - zengve énekkel, orgonával. Az Isten nevét csöndben kimondani: mikor az üres szavak — mint a zuhatag - dörögve tajtékzanak. Az Isten nevét akkor kimondani: amikor a szánk átkot szórna a Sorsra. Az Isten nevét kimondani hitünk pecsétje a Jóra, az Örök Valóra.
