Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - V. György Ágnes: Óh, Egyiptom… Ó, egyiptom…

hely, vagy rendőrlámpa, a gyalogosok mindenütt a járművek között balanszíroznak, de épen átkelnek a hömpölygő autóáradaton? Csodálatosképpen baleset is alig van. Nincs rá hely. Lépésben kocognak a csurig tömött járművek, az autókban 5-6 ember helyett 7-9 ül. Az országutakon viszont úgy hajtanak, mint az őrültek. A távolság és az idő leküzdése a cél, nem a jó kocsi vagy a szép vezetés. De célba érnek... Hirdető-tábla elenyészően kevés az autóutak mentén, de sztráda-pénzt fizetni kell. A benzinkút se sok. De sok az útmenti falatozó, főleg italárus, aki persze, mint mindenütt az országban, nem árul szeszes terméket. Még sört se lehet kapni, a jobb hotelekben is alig, még szesz-mentest sem. Az viszontföltűnő, hogy ilyen forróság mellett alig van fagyizó hely, sőt fagylalt sincs, csak az elsőosztályú szállodák cukrászdáiban. Utcai árusok sehol. A csomagolt „ice-cream" is alig található, viszont parázson sült csőkukoricát, édes máiét és tömlős vizet az utcai árusok állandóan árusítanak. Tejet csak por alakban szabad fogyasztani. A gyümölcsöt, amit pucoltan és tömegesen árusítanak az utcákon, ahol a por, a légy és a darázs ellepi őket, európai gyomor nem bírja ki.

A vízről van történetem: Asszuánban - ahová Luxortól a „Lőve Boat"-on tettük meg az utat - szépséges, nyújtott ívű vitorláson vittek bennünket Philae templomainak megtekintésére, Agilkisz szigetére. A csónakban vezetőnk elmesélte, hogy ott a Nílus vize olyan tiszta, hogy ő meg is tudná inni, de ha európai iszik belőle, akkor lepedőben szállítják haza. Nem hittünk neki, hát kiürítettünk egy ásványvizes palackot (2,50 EL) és mertünk a folyóból. Kristály- tiszta volt! Bezzeg, ha a Dunából mernénk...? Mégse mertük megkóstolni.

A kis szigeten látható két templomot (Isis és Hathor templomai) az UNESCO segítségével Philae-ről telepítették át - a régi helyén a Nílus áradásai alámosták a köveket; hogy megmentsék őket,

HEVESI NAPLÓ 1994. 4.

55