Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Víz László: Hit és tudomány

zatot találni, inkább csak itt-ott összeszedett adattörmeléket, hangulatkeltésre igen, ismeretbővítésre nem használható, nyíltan a hitelesség rovására elfogult körítéssel.

*

Álláspontja kialakításánál mindenki arra hivatkozik, akire akar: akinek érvelése rokonszenves, aki meggyőzte, akinek koncepciójával azonosulni tud. De azért nem árt vigyázni. Jóhírére kényes régész ne hivatkozzon Dänikenre (ufók hozták a Földre a civilizációt), se komoly biblikus ne idézzen Holger Kerstentől (Jézus az „ál-feltámadás" után Indiában élt és halt meg). Nos, Joe Nickell - ha nem riadunk vissza attól, hogy némileg fölértékeljük - ebbe a csoportba tartozik. Nem az a baj vele, hogy nem fogadja el a lepel hitelességét (megtették ezt mások is - pld. Ulysse Chevalier pap és történész, vagy a domonkos F. Braun, igaz, hogy az egyik a századfordulón, a másik a két világháború között, amikor a jelenleg rendelkezésre álló tudományos érveknek még a század része sem állt rendelkezésre), hanem az, hogy olyasmit állít, aminek tarthatatlan volta már régen bebizonyosodott. Ki hát ez az „antiszin- donológus", ahogyan Nereo Masini nevezi a Collegamento Pro Sindone 1987. IX-X. havi számában megjelent cikkében. Sok mindennel foglalkozott: volt színpadi mágus, nemzetközi nyomozóügynökség alkalmazottja, paranormális jelenségek kutatója és a Kentucky Egyetemen a műszaki szövegszerkesztés oktatója, stb. Nagy szindonológiai „tettét" azzal hajtotta végre, hogy két elégtelen képmás-keletkezési elméletet egy harmadikká ötvözte össze. Volt egyszer egy McCrone-elmélet (miszerint a képmás vasoxid- ból, higanyszulfidból és kötőanyagokból álló festékekkel festett kép), meg egy Delfino Pesce-elmélet (miszerint az izzított fémdomborműre helyezett kendőn meg kell jelennie a megpörkölődött képmásnak); e kettőből lett a Nickell-féle találmány, azaz, hogy a festékkel bedörzsölt domborműre helyezett kendővel elő lehet álHEVESI NAPLÓ 1994. 4.

71