Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Lőkös István: Híd a Dráván

Nem tör ő titkos jeleit kitudni A jövendőnek, sem az ál Reménynek Oszlopot nem rak, mikor a Jelenlét Csillaga fénylik.

Nem derül a nap ragyogó sugára, - Nem virul a szép kikelet virága Annak, akit már gonosz ismeretnek Gondjai nyomnak.

Nézd meg, a légnek repeső lakója Mint örül szívben szabad életének, - 'Mint kicsiny gondját vígan énekelve Tudja kilökni.

Térnek a nyájas ligetnek virági Zölddel a fázott növevényt ruházván,

S a fogyó Holdnak hazudott világát Szerzeni szokták;

Vissza nem jőnek - ha lementek egyszer - Boldog óráknak leszedett gyümölcsi,

S amit e nappal megölelni illik Múlni ne hagyjad!

Híjával való lenne ez a lajstromozás, ha figyelmünk nem irányulna arra az íróra is, ki regényeiben ugyan nem kevés magyarellenes felhanggal szólt a horvát-magyar viszony évszázadairól, ám aki legszebb és legmaradandóbb írásaiban, Az ódon tetők alatt c. kötet Krúdy-hangulatokat idéző elbeszélgetéseiben megtalálta azokat a gyökereket. Sándor Ksaver Cjalskinak hívták, s miként Krúdy Gyula, ő is a patriarkális nemesi világ krónikása volt, egy letűnő korszak megmentésre méltó értékeinek avatott leltározója. írásainak hőse, a zagorjei

64

HEVESI NAPLÓ 1994. 3.