Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - TUDOMÁNY - Török József: Keresztény történelemszemlélet
a történelemfilozófia és a történelem fölötti eszmélődés - történetén. Egy ember, egy nép, egy intézmény történetét, mert a határok világosan kijelölhetők, viszonylag könnyű megírni. A keresztények intézménye az egyház viszont, főként ha a Lumen Gentium közvetítette önmeghatározást vesszük, nem vezethető vissza sem egy nép, sem egy multinacionális intézmény történetére. Az egyház történetének sajátos vonásai közül két bizonyosságra kell elsősorban figyelni: 1 .Jézus Krisztus radikális történelmi újdonságára, vagyis arra, hogy eljövetele az egész emberiség történetét megváltoztatta; 2. az egyház eszkatologikus irányultságára. Ez a két bizonyosság, a Jézus Krisztusra mint történelmi eseményre való állandó hivatkozás és a Parúzia várása: paradox, s magában foglalja a történelem alapkategóriáját, az időt. A keresztény történelemszemléletet a memoria Christi jellemzi: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. A memoria egyedi történelmi esemény, amelyben az emberré lett Isten testét az emberek kezébe adja. Ezentúl az emberek történelme nem ugyanaz, mint ami volt: a megtestesüléssel végérvényesen átjárta az az idő, ami Isten sajátja, vagyis a kezdet és vég nélküli örökkévalóság. Ez nem a földi idő megvetését, megsemmisítését jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, az idő valós tartalmának fölfedését. Az emberi gondolkozást az örök visszatérés gondolatától már az ószövetségi kinyilatkoztatás megmentette, amikor az eljövendő Messiásról prófétáit. Ha Jézus Krisztus csak Jahve szolgája lett volna, a legtökéletesebb ember, aki az örökkévaló Istentől kapta küldetését, akkor mint az egyház alapítója, annak első tagja lett volna. A keresztény hit azonban nem ezt vallja. Jézus Krisztus Isten fia, ő az Emmánuel, akiben Isten végérvényesen kimondta önmagát az emberiség számára, s ezért az ő történelmi valósága túlnő időn és téren. Jelenléte különböző 1 00 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
