Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Aranyi Lászlóné: Az inga elmélete és gyakorlata
ARANY! LÁSZLÓNÉ Az inga elmélete és gyakorlata Párizsban a XVII. században egy kapitány egyszer egy gyermeket látott játszani egy labdával, amely fából készült és gabonaszemek voltak benne. Ezt a labdát a gyermek egy fonalra függesztette fel, és a fonal végét az egyik ujjára tekerte. Minden alkalommal, amikor a gyermek kitartotta a karját, a labda előbb néhány lengést tett, majd szabályos köröket formált, amely mind nagyobb lett. A kapitányt ez a jelenség előbb szórakoztatta, majd hosszasan figyelve többször megismételtette a mozgásokat. A megfigyelésnek hamarosan híre ment, amely eljutott a Strass- bourg-i Orvosi Főiskola professzorához, Gerboinhoz is, aki kedvelte a szellemes különlegességeket. Ő maga személyesen is meggyőződött a jelenség valódiságáról, majd alkotott egy ingát, és elkezdett kísérletezni. Meglepetten tapasztalta, hogy az ő ingája ugyanazokat a mozgásokat végzi, mint a gyermeké. Megfigyelései alapján levonta a következtetést: ha a kezei között tartja, az inga különleges parancsoknak engedelmeskedik. Az 1770-es évek felé már számosán tanulmányozták az inga működését. Ettől az időponttól sorolják az ingát a radiesztéziai „műszerek" közé. Ugyanebben az időben az Olasz Nemzeti Intézet egyik tagja, Fortis abbé is felfigyelt az inga mozgására. Vaspiritből készített egy kocka ingát, melyet egy 30 cm-es szálra függesztett fel, és tapasztalta, hogy amikor jobbkeze két ujja közé fogva egy másik tárgy, test felé közelített vele, az inga körző mozgásokat végzett. Németországban 1809 körül Guillaume Ritter fizikus folytatta Fortis abbé kísérleteit, és arra a következtetésre jutott, hogy az inga mozgásait egy új, addig még nem tanulmányozott erő hozza létre, amelyet sziderizmusnak nevezett el. 1810-ben tették közzé Gerbion kutatásainak az eredményeit 6 7 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
