Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Koncz Lajos: Tóth Tihamér egri működése
felidéződik emlékezetemben a könyv olvasásakor a lebilincselő előadó, zürichi tudós nyúlánk alakja, amint pár hónappal ezelőtt lélekzetvisszafojtva lestük szavait a hallgatósággal színültig telt bécsi Sophiensaalban. Minden szava átmeditált igazságok tolmácsa, és mert igaz meggyőződés az éltető forrásuk, nyitva az út előttük a hallgatók szívéhez". Olyan hatás ez, mint magáé a nevelésé, hiszen ugyancsak Foerster szerint: „Az eredményes jellemképzés fő feltétele az akarat-átvitel és a testté vált szó, a nevelőnek saját példája, mint erre maga Krisztus rámutatott, aki nem iskoláskodott valami elméleti rendszerrel, hanem végigélte a Golgotát, és magához vonz mindent, ami igazi élet és ilyen élet után eped". (Kát. Szemlében, 1919. Foerster, „Nevelés, önnevelés" c. művéről.) Viszont amikor Foerster még csak érzi, hogy valami hiányzik az eredményes keresztény ifjúsági pedagógiából („a kereszténységnek meg kell találnia értékei átadásához a fiatalságnak szóló, érthető nyelvet, sőt dialektust" - írta 1917-ben ugyanabban a műben), Tóth Tihamér Isten-adta spontaneitással és a pasztorációs gyakorlattal megerősítve - ezt a nyelvezetet és gondolatvilágot készen tudta nyújtani a fiúknak életével és műveivel. Ezek a művek voltak a Levelek diákjaimhoz"-sorozat könyvei: az Egerben született és Budapesten 1919-ben megjelent Tiszta Férfiúság, a Ne igyál! és Dohányzol? Majd 1918 őszétől a pesti szemináriumi prefektusság, ill. ismét a diákokkal való foglalkozás által megérlelődött további művek 1923-26 között: A művelt ifjú, A jellemes ifjú, Vallásos ifjú, Krisztus és az ifjú, Az ifjúság lelki gondozása stb. Zárjuk le a portrét az utolsó évtized adataival! Tóth Tihamér 1925 őszétől egyetemi tanár a hittudományi Kar homiletikai tanszékén, a harmincas évek elejétől a Központi Papnevelde rektora. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszus zárónapján bejelentik, hogy a Szentatya veszprémi megyéspüspökké nevezte 5 3 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
