Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Brezovits László: Élet az Univerzumból
A különféle vallások és tudományok által leírt Univerzum és fejlődési modellek az önmagukat cáfoló extrém nézetek kihagyásával jól differenciálható közös nevezőt mutatnak. Az egyik ilyen közös vonás az Univerzum komplexitása, a másik pedig a fejlődésnek, mint az általános tökéletesedésben való részvételnek az értelmezése. Az Univerzum evolúciójának pillanatnyi értékét az abszolút semmi és az univerzális tudat állapota közt fennálló szellemi potenciálkülönbség adja. Az univerzális tudatról a későbbiekben még részletesebben is szót ejtünk. Röviden : az Univerzum születése óta az alrendszerek által felhalmozott tapasztalatmennyiségből és a hálózat feldolgozó, kreációs képességéből összeálló kapacitás. Ennek nagysága emberi léptékben szinte elképzelhetetlen, hiszen a végtelenhez tartó nagyságrendekről van szó. Az evolúciós szint is a végtelenhez tartva simul az abszolút tökéletes tudáshoz. Az Univerzum fejlettségi foka nem azonosítható a legmagasabb szintű alrendszer fejlettségével, ugyanis az összka- pacitás az alrendszerek hálózatának képességeitől függ. Az emberi társadalom fejlettsége sem mérhető le a legokosabb, vagy legügyesebb tagján, hiszen Michelangelo, Leonardo, Pithagorasz képességeit, vagy a spártai harcosok fizikai teljesítményét ma sem szárnyalták túl. Az emberiség tudása, fejlettségi szintje az információk (tapasztalatok) mennyiségétől, az információs rendszer hatékonyságától, és a feldolgozás-felhasználás eredményességétől, vagyis az emberiség, mint hálózat működőképességétől függ. Természetesen készíthető rangsor a különböző alrendszerek között, azok bonyolultságától függően, de ennek nincs különösebb jelentősége. Az emberi testen belül sincs értelme olyan megállapításoknak, hogy a szív fejlettebb szerv, mint a tüdő, vagy a látás fejlettebb érzékelés, mint a hallás. Egy-egy szerv (alrendszer) képességei sokat változhatnak az életcikluson belül és a körülmények, peremfeltételek hatására. 122 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
