Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - SZÍNHÁZ - Sziki Károly: Hollywood-i magány

nem hallottam, őt soha nem láttam még. Nem ismertem. De az újságíró tollának teljes súlyával közlöm, hogy Szombathelyi Blanka a legnagyobb tehetség, olyan meglepetés, amilyenre a magyar színpad felfedezésekben gazdag történetében is kevés példa volt. Természetes, bájos, született színésznő, Pest első naívája lehet belőle, új Gál Franci."

De nem csak ez az egy cikk méltatja Önt, hanem kritikák százát találom itt. Hogyan érintette ez akkoriban, elolvasta-e őket?- Mi az, hogy! Éjt nappallá téve olvastam. Legszívesebben együtt aludtam volna vele. Hogyne! És soha nem mondtam: „hát engem nem érdekel". Mindig rendkívül érdekelt, és boldoggá tett a siker, mikor tapsoltak, autogrammot kértek. Erről valamit el kell mondjak! Mikor 47 év után hazamentem Budapestre és betértem a Széchenyi könyvtárba, ami hát valami csodálatosan szép, én nem is tudom, otthon tudják-e, hogy ez milyen gyönyörű! Legnagyobb megdöbbenésemre kartoték volt ott rólam. Kartoték, rólam! A Széchenyi könyvtárban. Na, mondom, hát ez csuda! Ahogy mentem ott a folyosón, közben csináltak velem 2-3 interjút. Egy nagyon jól öltözött úriember, hozzám gyerek, 50 év körüli, odajön, azt mondja nekem, hogy kézit csókolom művésznő. Mondom jó napot kívánok. „Művésznő!" - mondta. „Kaphatnék egy autogrammot?"Mon- dom: „Uram, tízet is adok. Évek óta hordozom őket magamnál, legalább végre valakinek odaadom." Hát szegény nem tudta, hogy én bolond vagyok vagy mi, olyan lelkesen írtam az autogramm- jaimat.- A legjobbakkal játszott, és a kritikákban mégis mindig az első helyen említették Önt. Kikre és mely darabokra emlékezik legszívesebben?- Nem nagyon emlékszem már a darabokra vagy hogy miről szóltak. Hát a Tovarist nagyon szerettem, abban bíztam is. )ó, hogy az Akadémián megtanítottak bennünket bízni.

HEVESI NAPLÓ 1994. 4.

85