Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - SZÍNHÁZ - Sziki Károly: Hollywood-i magány
SZTÁRINTERJÚ HOLLYWOOD-I MAGÁNY Evek óta készülünk erre a beszélgetésre, de hiába minden nyári találkozás, immáron majdnem egy évtizede. A rejtőzködő élet nehezen tárulkozik a könyvespolcokat is próbára tevő emlékek súlya alatt. Ezen a nyáron kicsit „tovább jutottunk". És a mechanikus lejegyző nem igazgatja a történtekről szóló mondatokat, egyszerűen csak dokumentál egy letűnt időt, régi történeteket, a leghitelesebb élő tanút.- Hát, Nagyváradon csak éppenhogy megszülettem, menekültek a szüleim, velem együtt. Egyszer Békefi László, a megboldogult egyik legnagyobb magyar konferanszié telefonált nekem 39- ben, mikor visszacsatolták Erdélyt, hogy lenne-e kedvem megnézni Nagyváradot. Mondtam, hogy kedvem lenne, de hát, hogy? Oda sétáljak? Vagy mi legyen? Hát azt mondta: „Nem. Rendezek egy előadást és te leszel benne a sztár." Mondtam, az természetes. Úgyhogy két napig néztem akkor Nagyváradot és gyönyörű volt. Szüleim ott éltek, az édesapám az Állami Kórház és Gyermekmen- helynek volt a gazdasági igazgatója, s ragyogó életük volt. Én megvártam amíg semmijük nem maradt és akkor születtem meg. 80 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
