Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk
copfba fonva viseltem, kibontotta a ház úrnője, aztán rámadott valami görögszerű köntöst, s kezdődhetett a tőlem remélt produkció. Nem vallottam szégyent, s ez kétségkívül önbizalmat adott, legyűrte az ilyenkor szinte törvényszerűen jelentkező lámpalázat. Elbűvölt ez az atmoszféra. Nem véletlen, hiszen olyan nagyeszű egyéniségekkel beszélgethettem, mint Fényes Adolf, Szép Ernő, Szomory Dezső. Itt figyelt fel rám a zseniális képességekkel megáldott Ripl Rónai mester, azaz Ripl bácsi, aki megkért, hogy keressem fel a Kelenhegyi úti művészházban, mert portrét kíván festeni rólam. Az elsőt aztán több is követte. Ezek sajnos jórészt elvesztek, egy rajzát - nekem ajánlva - azonban ma is őrzöm szobám falán. Az élményekhez az élet szolgáltatta az újabbakat, a hatvá- nyozottakat. Apjával jutott el a Fészek klubba, ahol találkozott Incze Sándorral, a Színházi Élet tehetséges főszerkesztőjével, aki már hallott róla, így aztán nem véletlenül rukkolt ki ötletével.- Rendezünk egy revüt, a Vigadó nagytermében. Ott te leszel a főszereplő. Meghökkent, s kérdezte:- Mi lesz a dolgom, mit kell csinálnom?- Azt, amit Hollywoodban és Párizsban már ügyesen művelnek, nálunk azonban még meg sem próbáltak. Tulajdonképpen az a teendőd, hogy ki nem szabott anyagokból formálj - bom- bostűk segítségével - különböző korok stílusát tükröző öltézékeket. Tanácstalanul nézett rá, mintegy biztatást remélve, nem is hiába.- Majd otthon gondolkodói, ha jönnek az ötletek. Hazament, s megkezdte a tervezést. Az első, az egyiptomi kreációt követte a rokokó és reneszánsz. 4 3 HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
