Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Chikán Zoltánné: Farkas András trilógiájának újabb darabja
ébenhárfa hangjai /Zsoltárt zengő király kezén és az archaikus forma („...Mesterünk szelíd szavát/Sosem hibázza indulat"), Néha biblikus hangvételű a megfogalmazás („Legyen neked szavad szerint"). Részletesebb elemzésnél kiemelnék még más szóalakokat is. Pl.: amikor Jézus Lázár házában időzik, megjelenik egy férfi, aki arra kér engedélyt, hogy többen is odamehessenek Jézust hallgatni, így köszön be: „Lázárt keresném, azt, akit/A Názáretből származó / Jézus sírjából visszacsalt." Itt a „csal" igének érezhetjük egy másodlagos értelmét is: lehet-e hinni a szóbeszédnek, vagy egyszerűen családról van szó? A drámának igen sok részletét lehetne hasonló módon kiemelni. Kár lenne azonban, ha a részletek elvonnák a figyelmet az egész mű gondolatiságáról, nem fogva meg bennünket az itt is megjelenő haláltánc, a misztériumjátékok szinte kötelező tartozéka, sok súlyos gondolatot fogalmazva meg az emberi élet kérdéseiről. Itt is, mint a Mózesben, erősen foglalkoztatja a szerzőt a tér és idő kérdése, hiszen az ember kezdettől fogva próbálja áttörni ennek korlátáit („Az Isten egyszerű Atya, / Jósága mindenek fölött-/ Magában hordva célt, okot. Uralkodik. Országai/Tér és idő fölöttiek."-„Lélek mélyén kevés hiszi,/Hogy tér, idő már meghajolt/ Az Isten egy Fia előtt." - „Ember, vigyázz! A tér, idő / Csak tégedet szorít, maraszt!" - „...óva intelek; / Határtalan és végtelen / Az Alkotó csupán, azért/Szelíd vágyakra utalok,/Amikben elhal tér, idő.") A szerző mélységes istenhite, emberszeretete (a hibákkal együtt), humánus gondolatai szinte sorról-sorra megnyilatkoznak. Ezért is olvassuk művét érdeklődéssel, és ez könnyíti meg számunkra, hogy magunkénak is valljuk a különben egyértelmű és világos mondanivalót: a bűnben már megfogan a büntetés, és a hétköznapok bűnein csak a szeretet emelhet túl. Hiszen, amint Pál apostol hirdette: ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Chikán Zoltánná HEVESI NAPLÓ 1994. 1.
