Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Murawski Magdolna: Hazudni tilos (drámarészlet)

aki heverészik, mások ülnek, halkan beszélgetnek. Gyula idegesen fel-alá járkál. Belőle Cézárt csinált a kíméletlenül tréfálkozó női társaság. Vállán lepedő van keresztül vetve, babérkoszorú helyett egy női hajpánt „ékesíti" a fejét. Komikus látvány, ezzel ő is tisztában van. Ezért járkál olyan nyugtalanul. Edit a tükör előtt áll, feltűnő Carmen-jelmezét igazgatja.

KOVÁCS: (Most Othel lónak öltözött. Editre néz, a fejét csóválja.) Ejnye, ejnye, Edit, még mindig nem teltél be azzal a tükörrel?

EDIT: (Nem zavartatja magát, tovább igazgatja a ruháját.) A tükröket azért találták ki, hogy nézegessük magunkat benne. Nem? (Kihívóan nézi Kovácsot)

KOVÁCS: (Ironikusan.) Egy szép nőnek minden jól áll.

GYULA: (Hirtelen megáll járkálás közben. Gúnyosan vigyorogva.) Még az is, ha hülyét csinál a férjéből.

EDIT: (Kíváncsian, Gyulához.) Ezt hogy érted?

GYULA: (Sunyin.) Semmi, semmi. Csak úgy mondtam.

KOVÁCSNÉ: (Gertrudis-jelmezben heverészett, most felül.) Na, Gyuszi, már kezdi megint.

GYULA: (Agresszíven. Katalin viselkedése többnyire erősen in- gerli.) Mit kezdek én?!

KOVÁCSNÉ: (Halálos nyugalommal végigméri Gyulát.) Csak a szokásos rosszindulatú szövegedet.

GYULA: (Dühösen.) Te viszont egyből belémfojtanád a szót megint. Hát mi van itt? Már beszélni se lehet?

KOVÁCSNÉ: (Mint fent.) Dehogynem, Gyuluskám, lehet. Csak bátran. Pocskondiázz le mindnyájunkat! Te csak senkit ne kímélj! (Gúnyosan mosolyog.)

GYULA: (Egyre ingerültebb.) De meg tudnék lenni a szöveged nélkül, Katalin!

12

HEVESI NAPLÓ 1994.4.