Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - EGRI EGÉSZSÉG- ÉS KÖRNYEZETVÉDŐ EGYESÜLET FÓRUMA - Patkós Attila: Alkohol, delírium, mámor
Nem örvendeznek nagy népszerűségnek, szűkebb pátriájukban nem sokra viszik. így van ez rendjén. így kerek a világ. Jóllehet pedig az Egyház mégis a Mikeás oldalán állott, aki magányos és megvetett ember volt ugyan, de az ő szája szólotta az igazságot. „Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. / Mattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra. / Jól használják kezüket a rosszra: a vezető ember követelőzik, a bíró fizetséget vár /, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csa- varják az ügyeket. / Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor. / De eljön büntetésed napja, amelyet őrállóid láttak. / Akkor lesz majd zűrzavar! Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, / még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert a fiú gyalázatosán bánik apjával, / a lány anyja ellen támad, / a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is ellensége." (Mikeás Könyve 7:4- 6). Próféta! Te ne mondd a magadét. Próféta te hallgass, nem vagyunk rád kíváncsiak. Valami kínosan-kegyetlen, őszinte dolgot mondasz, ami már-már igaz. Hát ez napjainkban is pont így van. No, egyezzünk ki te, próféta! Ne zavard köreinket. Hallgass el! Olyan szép az a Világ. Úgy berendeztük magunknak. Együtt és egymásból élünk. Én kenem a te zsíroskenyeredet, te meg az én vajas kenyeremet. Nem kell itt „széljegyzeteket" tenned, ... irritál. Ilyenkor jut eszembe egy aranyos kis vicc: Két tehénke legelészik az út szélén. Elzúg mellettük egy csodálatos, csillogó, króm-nikkel tartálykocsi. Felirata: FRISS, PASZTŐRÖZÖTT, HOMOCÉNEZETTTEJ! A két tehénke összenéz, majd így szól az egyik: Te nem érzed úgy, hogy inadekvát vagy? Hát dehogynem. Hiszen pont erre megy ki a játék, hogy akitől minden jó ered (minőségben és mennyiségben), azt a rafinált csúcstechnológiákkal leszorítsuk a pályáról és lendületesen száguldozva ámulatba ejtsük a világot, de az útszéli gyülevész bá136 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
