Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Az egri barokk oltár
EGRI NYÁR 1994 A barokk oltár - a bizonyítás szépségével Az egri barokk állandósított ünnepi éve alkalmából, no meg a saját programjának a díszítése okából is kiállítást készíttetett a Megyei Művelődési Központ, többek között a Minorita-, a Franciskánus- és a Ciszterci- (volt jezsuita) templomról készült felvételekből. Részletekben és totálképekben elevenen hangsúlyozva azt a hasonlóságot és a különbséget is, ami a művészi alkotásoknál törvényszerű. Azért hangulatosak és megragadóák ezek a XVIII. századi alkotások, mert szenvedélyes vállani- és teremteni-vágyás jellemzi a térfelosztást, a festményeket, a szobrokat, a „csigákat", a megszerkesztett, ám nyugtalanítóan egyenetlennek, „barocconak" szánt megoldásokat, amikben a kor szelleme, a művészek fölényes szakmai és anyagismerete mozgatja, teszi helyére mindazt, aminek meg kell szólalnia. Itt mindenkinek ki kell mondania azt a vallomást, amiért a korszak, a korszak embere mindent elsöprő hittel lelkesedett. Az egyik oldalon. A kagyló-dísz, a barokk épületek minden szegletében - fordulatában jelen lévő motívum névjegyként hitelesíti a dátum mellett és helyett is, pontosan adva a stílus és a mester egyéniségét. De hát mi is egy templom a XVIII. században? A tridenti zsinat után, a Luther által megnyitott forrongás hullámverései közben, a kilencvenöt pontdiadalútjának megakadályozására, az új tanok visszaverésére Róma elszánta magát a küzdelemre. Miután a cuius regio, eius religo elvének olykor túlértelmezett felhasználásával fél-Európá- nyi terület a protestáló német fejedelmekkel együtt - hitbélileg - elszakadt Rómától, be kellett mutatni, miben áll az eltérés Róma és az újítók, a protestálók között. A prédikátorok, az új teológia hívői támadták az Evangélium olyan értelmezését, amely szerint a szentmiseáldozat külső formaként teljes értékben kifejezné azt a hittitkot, amit HEVESI NAPLÓ 1994. 3. 95
