Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Hidey Pálné: Gerontológiai parainézis
hogy önmagunkkal, sorsunkkal szembeni türelmetlenségünket, belső békétlenségünket ne a hozzánk legközelebb állókon, az értünk legtöbbet tevőkön éljük ki. Ez a legkönnyebb, legegyszerűbb, de a legigazságtalanabb és legfájóbb megoldás. Kössünk új kapcsolatokat! Idős korban is kialakulhatnak igaz, szép emberi kötődések. Merjünk kezdeményezni! Merjük az első lépéseket megtenni! Akarjunk, tudjunk alkalmazkodni! Igyekezzünk önzéseinket tetten érni, önmagunk előtt bevallani! Tudjuk kudarcainkat elviselni, sorsunkat alázattal és méltósággal viselni, tudjuk szenvedéseink és fájdalmaink értelmét megtalálni, felfelé vivő utunk kikerülhetetlen próbakövének látni. Figyeljünk és tanuljunk az előttünk járók, a körülöttünk lévők felemelő, vagy éppen kudarcaikkal utat mutató példáiból. Fedezzük fel, vegyük észre mindkettőben a nekünk szóló figyelmeztetést. Őrizzük meg hiteinket! Hitünket a szeretetben, a jónak és igaznak végső győzelmében. Higgyünk életünk értelmében, láthatatlanul is tovább élő, tovább ható tartalmaiban, gyermekeinkben, a világba olvadó értékeinkben. Higgyünk a csak nekünk szóló meghívásban, sorsunk és életünk egyszeri és megismételhetetlen elrendeléseiben. Higgyünk szeretteinkben, kinek puszta létünk is erőt adó forrást jelent. Higgyünk valahogy úgy, ahogy Babits és Tolsztoj üzenik: „Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen. Olykor szinte elbukni látszottam, s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapta a szél... Mi tart fönn? Mi a gyökér, mely nem szakad el? Mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? A hit, az élet ereje: az ember egyszer ha él, akkor valamiben hisz... Ha nem hinné, hogy valamiért élni kell, akkor nem élne... S ha néha elfáradok, s az állatot és anyagot irigylem: ez nem hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden... Derék erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el... Hiszem... Nyugodt kinccsé lesz, és örök haszonná." Hidey Pálné 84 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
