Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Hidey Pálné: Gerontológiai parainézis

Gerontológiai parainézis időseknek és az időskorra készülőknek Életünket szinte eszmélésünkkel egy időben kezdjük félteni. Leg­természetesebb, legősibb ösztönünk velünk egyidős. Megszülettünk, hát élni akarunk. Sokáig. Egészségesen, megelégedetten, tevékenyen. Arra már kevesebbet gondolunk, hogy a hosszú életért küzdve az öregségért is küzdünk. Furcsa kettősség: akarjuk a hosszú életet, és féljük az öregséget. Amíg lehet, igyekszünk nem gondolni rá. megpró­báljuk kívülről, felülről nézni, mint tőlünk idegen, messzi világot. Nagy ellentmondás, mert ha azt akarjuk, hogy olyan, vagy meg­közelítőleg olyan legyen, mint szeretnénk, már jóval korábban szem­be kell nézni vele, fürkészni és tanulni kell titkait... Az öregség nagy szerencse. Hány millió embernek nem jutott, és nem jut osztályrészül. Hálára, köszönetre kötelez legkeservesebb órá­iban is. Ha nehéz, ha terhei súlyosak, gondoljunk arra, ez az ára, hogy életünk annyi szép tervét, feladatát teljesíteni tudtuk. Ez az ára a le­hetőségnek, az időnek és térnek, amiből mi többet kaptunk, mint oly sokan mások. Megöregedni az élethez tartozó természetes dolog. Meg kell hát tanulni létünk tartozékaként fogadni, életünkben sajátos fela­datait, nagy lehetőségeit felismerni. A kapott idő legnagyobb, legérté­kesebb talentumunk. Kötelez és elszámolásra figyelmeztet. Megöregedni, ahogy élni is, sokféle lehet. Nemcsak a természet, a kiszámíthatatlan sors, hanetn magunk is irányítói vagyunk. Lehe­tünk... Öregségünk mindenkori jelenünkben formálódik. Benne van egész életünk. Tartalmas, szép öregsége csak annak lehet, akinek ko­rábbi élete is az volt. Minél több és mélyebb kapocs fűz bennünket földi, és égi világunkhoz, annál több dolog ment majd a sivár, szürke és reménytelen öregségtől. Az öregségre készülni kell. Jóval előtte, hogy látható útjára tér­HEVESI NAPLÓ 1994. 3. 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom