Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Sugár István: Az egri 14. honvédgyalogezred
Az Egri 14. Honvéd Gyalogezred teljes és végleges megsemmisülése 1944-1945-ben I. RÉSZ Az egri 14. honvéd gyalogezred tragédiáját 1942-ben a Don-ka- nyarban már a Népújság 1971. évi februári számában megírtam, sőt a Hevesi Szemle 1975. évi márciusi számában újból publikáltam. Most azután, hogy nemcsak rendkívül érdekes, de mindenekfe- lett hiteles adatok birtokába jutottam, úgy érzem, hiszem és vallom, hogy fel kell vázolnom a Dobó István nevét viselő egri háziezred 1944-1945-ben bekövetkezett teljes és végleges megsemmisülésének hadtörténetét is. Teszem ezt elsősorban azért, mivel akárcsak a Szovjetunióban viselt harcok, az ezred első tragikus vérveszteségének hiteles leírása igen széles körben méltán érdeklődést keltett, s több oldalról serkentettek a 14. honvéd gyalogezred 1944-1945. évi totális megsemmisülésének, hadtörténetének a megírására, felvázolására. Az egri háziezred totális pusztulásának pontos és katonailag példátlanul korrekt visszaemlékezését Kelemeny Alajos, az ezred I. géppuskás századparancsnoka bocsátotta rendelkezésemre, melyet a súlyosan beteg és Bükkszenterzsébeten nagy nehézségek közepette éldegélő ludovikás tiszt nagy-nagy fáradsággal, de példátlanul gondosan, pontosan és hadtörténetileg korrekt tárgyilagossággal vetett papírba. Kelemeny Alajos úgy az 1938. évi, mint pedig az 1940. évi, - miként írja, - „csókos háborúdban való részvételéért, mint géppuskás század parancsnok, később pedig, mint zászlóalj-segédtiszt, Felvidéki- és Erdélyi Emlékéremben részesült. Ezt követően, - írja, - „már nem a csókos Don-i harcokért" Tűzkeresztet kapott két sebesülési sávval. 66 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
