Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Lőkös István: Híd a Dráván

árkusokra. Amikor Katancic meghalt (az 1825-ös esztendőt jegyezte a naptár), térségünkben - így Croatiaban is - már új szelek fújdogáltak. A romantika jegyében fogalmazódtak újra a nemzeti eszmények, Dráva menti szomszédunknál az illír mozgalom égisze alatt.

Az előbb mondott aranykor után a horvát-magyar szellemi szimbiózisban is apályosabb időszak következett. Tartózkodás és ellenérzés, némelykor meg keményebb szembefordulás. S lám mégis: lesznek a mozgalom legjobbjai között számosán, kik nem azt keresik csak, ami elválaszt, hanem azt is, ami összeköt. Az eredetileg magyar családnevet viselő Ljudevit Vukotinovic (Ljudevit Farkasból lett az illír szellemiség jegyében választott családnév), a „költői dikcióban" Vörösmarty követő novellista és drámaíró Mirko Bogovic, s a később báni tisztet is viselő Ivan Mazuranic a pozsonyi, fiumei és a szombathelyi gimnázium falai között lettek nyelvünk és kultúránk avatott ismerői, műveikben a közös horvát-magyar múlt örökségének írói-költői ébrentartói, az utóbbi - a horvát romantika legnagyobb epikus költő- jeként - magyar versek szerzője a pálya küszöbén Virág Benedek és Berzsenyi Dániel modorában. S hogy miképp hangzottak e beérkezett költőre valló magyar verssorok, álljon itt a példa, melyet Ma- zsuranich János, alias Ivan Mazuranic szerzett mindössze két esztendős magyar nyelvi stúdiumok után:

Szirtek ormáról rohanó patakként Folydogál éltünk csörögő folyója Tartarus színnel feketült vizeknek Néma tavába.

Boldog, akit - míg piros alkonyaiként látszik a bíbor viruló alakján - A tudós végzet sima életével Élni tanított.

HEVESI NAPLÓ 1994. 3.

63