Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Lőkös István: Híd a Dráván

„Híd a Dráván"*

A szellemi híd, amely a történelmi sorsot látott sebes Dráva vize fölött ível, immáron kilencszáz esztendeje áll. Eleink rakták le pilléreit, királyok, főurak, közemberek, írástudó deákok és névtelen énekszerzők, literátusok sokasága. A pillérek, miként gótikus katedrálisok boltívei és oszlopfői, kilencszáz év óta szilárdnak, romolhatatlannak bizonyultak. Pedig a történelem viharai jócskán elzúgtak felettük, s olykor a tudatos rontásban sem volt hiány. A híd íve áll, a híd élni akar, mert erre predesztináltatott megalkotói akaratából, s ezt az élni akarást példázza ez a ma esti program is, mely nemes és szép, igazán példaadó előzmények folytatása. Az előzményeké, amelyek hitelét az irodalom- és kultúrhistória lapjai tanúsítják. Az első misekönyvek pl., amelyeket a Szent László ki rály alapította zágrábi püspökség szerkönyveinek szántak, s Esztergomból vagy éppen a somogysági Hahótról vittek az új főpapi székvárosba - a lélek gyarapodását és épülését szolgálandó. Pasztorációs célzattal, s lám szükségképpen szellemi kapcsolataink alapvetése gyanánt. A folytatás sem maradt el. A kapcsolatoknak ez a kicsinyke sarja már a középkorban virágbaborult, majd a reneszánsz és a barokk idején terebélyesedett, s életerős fává növekedett a későbbi századokban. Ének szólott itt „Béla királyrul" s „az Bankó leányárul" horvát és magyar nyelven; regényes szabadulását és szerelmi párviadalát" a Dráván innen és a Dráván túl; s Balassi Bálint is „horvát virágének nótájára" szerzetté értékálló verseinek egyikét, az Aenigmát. Török sanyargatta országaink valósága is ott lüktet a 6. század horvát és magyar verseiben, Mohács tragédiáját és Buda veszését pedig panaszének szerzői kiáltják világgá - Európa okulásaképpen, miként Dubrovnik poéta eruditusa, Mavro Vetranovic tette Buda vá* Elhangzott a Bartók Rádióban a hasonló című irodalmi est bevezetőjeként 1994. április 26-án.

HEVESI NAPLÓ 1994. 3.

61