Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: A csavargó
vagy holnapután, le is fekszel vele. Ő lesz körülbelül a huszadik, akivel megcsalsz, amióta házasok vagyunk. Igen vagy nem? A férfi kiitta a pezsgőt, majd lassú, széles, mesterkélt mozdulattal letette a poharat.- Hát jó. Te akartad... Igaz! Igaz volt és igaz lesz! És megértem, ha ebből eleged van. De ne felejtsd: nekem is.- Ugyan miből? - kérdezte a színésznő, és a szemét keskeny résnyire húzta. Ideges ujjakkal a nyakláncát babrálta.-Mindenből. Tizenöt évvel vagyok fiatalabb. Ne haragudj: nem tudok szerelemmel gondolni egy anyám korabeli nőre. Különösen húsz év házasság után. És abból is elegem van, hogy unos-untalan az orrom alá dörgöljék, hogy melletted lettem senkiből valaki. Hogy impresszárió is csak melletted lehettem. Hogy a te pénzedből lettem koldusból gazdag ember...- Nem igaz? - kérdezte az asszony. A férfi sokáig nem szólt. Nézte a színésznőt: a haját, az arcát, a nyakát, az ölében megmegránduló kezeit. Szégyellte magát. De már nincs mit tenni. Késő, nagyon késő. És nem is lehet segíteni. Vagy lehetne?- De igaz... - mondta lassan, erőlködve. - El kell válnunk. Az asszony megborzongott. Az utasok zsongásán keresztül is tisztán hallotta a sirályok vijjogását.- És Gino? - kérdezte az asszony elszántan. Hangjában ott vibrált a remény szikrája.-Örökbefogadtuk, mert nem lehetett gyerekünk-felelte a férfi hidegen. - Te vagy a nagynénje, majd felneveled... Ekkor lépett hozzájuk a csavargó. - Bocsánat - mondta és leült egy üres székre. - Nem szeretnék zavarni. Látják ott a vízen azt a sötét foltot?... Ott fog elsüllyedni a hajó.-Mit akar? - kérdezte az impresszárió álmélkodva, ingerülten. -Mi van a hajóval?-Ott fog elsüllyedni. Ahol az a sötét folt hullámzik, San Vigilio 3 1 HEVESI NAPLÓ 1994. I.
