Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Ismerjük-e magunkat?
vall hatóságát, a saját nyelven szólás lehetőségét, a kisember elfogadtatásának az igényét." Ez bizony a „tömegek lázadása" volt, ahogy a spanyol Ortega Y. Gasset már a harmincas években jósolgatta. A tömeg pedig, „a magyar társadalom is tiszteletlen. A tekintélyek semmivé foszlottak. Sajnálom, hölgyeim és uraim - halljuk Lengyel Lászlótól a sommás tanulságot - ez egy plebejus választás volt". E társadalom-lélektani megokolás után próbáljuk összefoglalni a választások motivációs összetevőinek valószínű lényegét. Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom nagy részét nem érdekelte a pártok programjában, a kampány-szövegekben, de a jelenlegi történelmi helyzetben sem az eszmék világa, az ilyen-olyan „értékek" hangoztatása, akár keresztény, akár magyar, akár liberális, vagy baloldali eszmék, elvek ügye. Ezt láthatólag - még egy múlt századból ismert politikai tapasztalattal „úri huncutságnak" véleményezte, s a koalíció pártjainak megsemmisítő vereségét, szinte kivégzését ez a teljes „süketség" okozta. (De persze az is, hogy ezt az „érzéketlenséget" nem érzékelték a koalíciós pártok a hirdetett programok és használt nyelvezet tanúsága szerint.) És sajnos még súlyosabban is lehet fogalmazni: a múlt századihoz képest alig magasabb érettség, vagyis a demokráciához szükséges szellemi nagykorúság jelentős hiánya - a jelenlegi választások eredményének végső magyarázata. De azért helyénvaló és lehetséges egy szelídebb és megértőbb magyarázat is. A társadalom nagy része a terhek súlya alatt megroppanva - nem volt képest most eszmékre gondolva szavazni, hanem sokkal egyszerűbb dolgokra voksolt: jobb életre, nagyobb és biztosabb kenyérre,, tehát a „kádárizmus relatív létbiztonságára". Ez az egyesek, főképp súlyosabban érintettek részéről érthető, de mint ennyire általános magatartás és motiváció elszomorító, sőt megdöbbentő. Semmi kétség ui., hogy történelmi sorsfordulót élt és él át ez a nemzedék - a diktatúrából, kommunizmusból való szabadulással és gyászos örökséHEVESI NAPLÓ 1994. 3. 47
