Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - TÁRSADALOM - TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Ismerjük-e magunkat?
kölesre épít, fontosabb a magyar embernek, mint a napi haszna, anyagi előnye... De úgy látszik, hogy a nemzetért felelős gondolkodást hosszú távra váltotta fel az előző időkben berögződött, az egyéni érdeket mindennek elébe helyező életszemlélet." De még e közbülső időszakban is akadtak irreális bizakodók, hogy ti. ez a fenyegető eredmény észretéríti a magyar társadalmat, és a második menetben a baloldal fékezésére fognak szavazni. A végső eredmény a tömeg-pszichózis, vagy úgynevezett útitárs-effektus hatását bizonyította. Abszolút többséget kaptak a szocialisták 54% fölött, az SZDSZ 18%-ot, a koalíciós pártok mind a 10% alá szorultak, alig 5%-kal pedig a FIDESZ volt a legnagyobb vesztes. Bár „a szocialistákon kívül mindenki vereséget szenvedett" - állapította meg joggal Orbán Viktor. A nemzetközi reagálások szerint „győzött a szakértelem" (Fejtő, Párizs), „gulyáskommunizmus helyett gulyáskapitalizmus" (bolgár Trud), „a kommunizmus kísértete, Lenin szelleme újra kísért" (angol Times). Az angol rádió és Tv viszont lapidárisan ennyit jelentett máj. 30-án: „Magyarországon a volt kommunisták szerezték meg újra a hatalmat, akiket most szocialistáknak neveznek". De mi van e fordulatnak a mélyén, mi a magyarázat és ok - ez a legizgalmasabb és végre is legfontosabb kérdés. Az, hogy tévedett Surján László, mikor a „mély-Magyarország" „gyökereiben" bízott? Az ő tévedését - elnézést az őszinte szóért - még úgy-ahogy meg lehet érteni és bocsátani, mert a KDNP általában mindig kissé illuzórikusán idealistának hatott; s ez bizony a „keresztény politizálásnak" szinte törvényszerű dilettantizmusa. De hogyan tévedett ugyanezzel a bizakodással a kiváló publicista és reálpolitikus Pethő Tibor, ráadásul azzal a lélektani megokolással, hogy a magyar nép alkata szerint mindig elutasította a kommunizmust, szocializmust, legfeljebb kényszerből viselte el?! Az lenne az igazság, hogy nincs „mély-Magyarország", talán még az illyési „haza a magasban" is illúzió, csak költői látomás, eszményi álom, erkölcsi imperatíHEVESI NAPLÓ 1994. 3. 45
