Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Muravszki Magdolna versei
MURAVSZKI MAGDOLNA Fények... szenvedélyek... Amíg e szenvedély lobog nincs gyűlölet se révület csupán e furcsa szédület mely lényegem: csak ez vagyok. Kezem ha nyugszik másokon felszállnak már energiák. Felém tekint a nagyvilág s egy néma árny továbboson. Szemem tekint talán feléd. Ha visszanézel fény ragyog. Úgy látod visszfényed vagyok. Pulzál a szó: Ne hívj! Elég! Lobogni kell már szüntelen. E furcsa fény az énekem. Kincseim Vagyontalan vagyok magam. Csupán papírhegyek mutatják kincseim. Szakavakba öntve fényes vágyaim. Te fordulsz intesz árnyaik után. Kezedbe kézzel írott kis kötet kerül. Te nézed s csendben forgatod. Szíved remeg. Az érzés áthatott. 38 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.
/
