Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Beszédes betűk

moly, máshonnan alig remélhető segítséget adhat, úgy hiszem, a kötetben közreadott — és minden esetben ellenpróbával igazolt — jellemzések is tanúsítják."

Tevékenységéről, módszereiről beszél a szerző is, aki nem éppen indokolatlanul tart az értetlenségtől, a nyers konzervativizmustól.

Erre így utal:

„A Kritika című művelődéspolitikai és kritikai lap 1982. februári számának A filológus és a tények című eszmefuttatása többek között foglalkozott a hazai történettudomány és az irodalomtörténet-írás részéről egyaránt elismert pszichografológiával, s személy szerint az én munkásságommal is. A cikk tájékozatlansága és értetlensége sajnos nem egyedülálló: Az Élet és Tudomány ugyanez évi 1. számban például egy „írástudó" azt írta a grafológiáról, hogy az „jóslással" foglalkozik. (Lásd az erre adott tanulságos választ ugyanott 19. számban) Eredményeimet — amelyekről jelentős tudományos fórumok szóltak elismeréssel írásban is — a cikkíró az „intuíció" elítélésével próbálta kérdésessé tenni."

Az előbbiekből következik,hogy mindenekelőtt ezt a témakört világította meg, méghozzá sokoldalúan.

először is: vajon az „intuíció" a világ objektív megismerésének feltétlenül olyan kétes és ingatag módja, módszere-e, mint ahogyan sokan vélik és hirdetik? Ezt sem a marxista, sem a nem marxista filozófia nem tanítja. Az Enciclopaedia Britannica szerint például az intuíció úgy tár föl új dolgokat, hogy nem követi a- vizsgálódás ftiegszo- kott, bevett módszereit, nem az addig elért eredményekre támaszkodik az új dolgok fölfedezésénél. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy értelemellenes, irracionális, misztikus útakori jár. A marxista szellemben megírt Új Magyar Lexikon pontosan definiálja az intuíció lényegét: „A belső szemlélődés során az igaznak, helyesnek látszólag hirtelen, élményszerű felismerése, belátása, amely valójában a tapaszHEV^SI NAPLÓ 1994. 3.

33