Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára

egy darab kenyeret. S míg maga szinte megmámorosodik a vezeklés szenvedélyétől, bölcs mérsékletre int másokat. „Miután testünk nem bronzból van, s erőnk sem hasonló a kő erejéhez, sőt inkább nagyon is törékenyek vagyunk, és hajlamosak minden testi bajra, kérlek és könyörgök neked az Úrban, kedvesem, mérsékeld magad bölcs belá­tással az önmegtagadás szigorúságában, melyet már túlzottnak és le­hetetlennek mondhatnék...; ehelyett, hogy hitvalló módon élhess, adj az Úrnak ésszerű hódolatot, és áldozatod mindig a bölcsesség sójával legyen ízesítve." — írja Prágai boldog Ágnesnek, követőjének. Manapság hajlamosak vagyunk morbid elferdülést látni a közép­kori szerzetesség aszkézisében. Az erről szólók gyakran a világtól el­zárt emberben kifejlődő beteges képzelgésének, és élet- és ember­gyűlölet megnyilvánulásának és eredményének tartják. A modern fel­fogás valóban sokat változott, éppen a Klára által említett hitvalló élet, és a bölcsesség sójával ízesített ésszerű hódolat irányában. Ennek el­lenére az aszkézis, az önmegtagadás sohasem lesz nélkülözhető azok számára, akik a test-lélek dualizmusában a léleknek szánják az ural­kodó szerepet, akik szellemi fegyelemre, összeszedettségre töreksze­nek. Ezért szán minden vallás, nemcsak a keresztény, nagy szerepet az aszkézisnek. A „hogyan" koronként változik. Említettem már Szt. Klára áldozatos emberszeretetét. Ez a lobogó lélek talált szeretnivalót az emberen kívül is, kiáradt az egész terem­tett világra — nem hiába volt Szt. Ferenc tanítványa. A szentté avatás fennmaradt aktáiban van egy vallomás, bizonyos Suor Angelucciától: A nővér elmondja, hogy a Szent Anya, amikor alamizsnát gyűjteni küldte a nővéreket, „figyelmeztette őket, hogy dicsérjék az Istent, ha szép virágzó, lombos fákat látnak; és hasonlóképpen, ha embereket és más teremtményeket látnak, mindig mindenért Istent dicsérjék." Közelebb lenni Istenhez nem leszűkülést, hanem kitágulást jelent. 10. „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és oszd és a 20 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom