Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Víz László: Assisi Szent Klára
testvérnek" hívják magukat, fratres minores-nek, s ebben a névben félreérthetetlen utalás rejlik a kisemmizett „minores" tömeggel vállalt sorsközösségre. Valóban, a testvérek tökéletes szegénységben élnek, egész nap dolgoznak, imádkoznak és prédikálnak. Hírük futótűzként terjed, tekintélyük egyre emelkedik. Mindössze négy év telt el Ferenc visszafordulása óta; Klárából 16 éves lány lett. Tud az eseményekről, figyeli és értékeli őket. Lehet, hogy számára is ez az ember fog kiutat mutatni? 1209 tavaszán Ferenc prédikál az assisi-i székesegyházban. Szószéke alatt nyüzsög a nép, „maiores" és „minores" vegyesen; azok is, akik bolondnak, azok is, akik szentnek híresztelték; rokonai, barátai, jövendőbeli követői; valószínűleg Klára is. A szószéken, mint a lobogó láng áll, beszél a 27 éves remete. Nem pap, sose tanult teológiát, csak remete. „Isten adjon békességet!" — verődik vissza a boltíveken szuggesztív kiáltása, lehull, és a meggyötört lelkek mélységéig hatol. 7. A következő évben Rufino, Klára unokatestvére, elhagyja a házat, és Ferenc testvér társául szegődik. Eddig is, és ezután még inkább szó esik a Scifik körében Ferencről, tanításának értelméről, s arról, hogy mit is akar tulajdonképpen. Klára határozott léptekkel halad a lelki élet útján. A befeléfordulás, a belső csend, az isteni párbeszéd eredményeként kirajzolódik előtte a lélek csodálatos belső világa, mely sok tekintetben az örökkévalóságot sejteti, s amit Nagy Szt. Teréz „belső várkastélyának nevezett. A leány egyre mélyebben merül az isteni szándék kutatásába: ruhája alatt vezeklő övét, ciliciumot kezd hordani, s határozottan visszautasítja apjának a férjhezmenetelére vonatkozó kívánságát. Ugyanakkor — alkalmas közvetítők révén — rendszeresen alamizsnát küld a remete-testvéreknek. Aztán megtörténik az első találkozás. Klárát egy idősebb nőrokona kíséri, Ferenc Fülöp testvérrel fogadja; a leány feltárja lelkét a reHEVESI NAPLÓ 1994. 3. 17
