Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 3. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában

ÉLET Mióta egri valaki? Közélet és irodalom - jó táncospárok Hosszú idő óta első ízben olvastam irodalmat az EgRiport-ban, eb­ben a Crafotip által hirdetési oldalakkal összeszerkesztett újságban. Jobbára reklámíző írások jelenhetnek itt meg, a szerkesztés is - a kia­dó is - arra összpontosít, hogy a város jelenlegi felállású vezető-gárdá­ját, élén természetesen a szándéknak megfelelően a bölcs és kariz­matikus városatyákkal - népszerűsítsék. Ki szponzorálja ezt a sajtóter­méket? Az egész homlok-oldalon végigvonuló, majd a harmadik oldalra is átcsurgó esszé - író műve. Mondatai feszesek, az első bekezdés at­moszférát teremt, visszautal rögtön a címbe beemelt idézetre: „Mi mindig csak polgárok akartunk lenni." Egy családot, annak főbb gene­rációs mozzanatait dokumentálja ez az emlékezés. A visszagondolás egyrészt abból táplálkozik, hogy maga az író Eger szülötte, szerelme­se, jó ismerője, polgára. Élvezetesen görgeti mondatait, amelyek soha nem maradnak tartalom nélkül. Ezek a szavak, hangsorok úgy pende­rítik előre az évtizedeket, fel, a XVIII. századtól, festik meg az egyes személyiségeket, családtagokat, mintha festő állna az író mögött és azt kérné, kérhetné tőle, tegyen még ide egy kis vidám foltot, attól jó, és még jobb lesz az a gondolat, ez a jellemi motívum, ha egy kicsinyég 4 HEVESI NAPLÓ 1994. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom