Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Békés Pál New-Budá-ja Egerben
azt a maroknyi csapatot, amely az ő háza-népévé, New-Buda álmodójává vált. Apró és egymás mellett elsikló mozzanatok jeleznek egy állapotot, amin túl a cselekvés, a dráma, az akármilyen akció nem akar ideérkezni. Ezek az emberek léteznek egymás mellett, csüggedten elmesélik egymásnak az arcukkal a lehetetlen adottságokat, amiket se szenvedély, se egyéb nem fűszerez. A darab vége felé tudjuk meg, hogy Újházy Klára szerette volna, ha Kerényi Frigyes szerette volna, de hát a költőt a további kalandok izgatják. A katonatiszt Pomutz György pedig Klárának kevés. A csitri Újházy-lány, az Ilka és Madarász László, a volt belügyminiszter fia pedig hebrencs módra, mélyebben ábrázolt előzmények nélkül, egy kitörés után úgy otthagyják New-Budát, mint Szent Pál az oláhokat. Ez is a finálé előtt esik meg nem sokkal. Egyszer csattan el valami dráma-féle, amikor Madarász odapörköli kételyeit Újházynak a rajongása ellen. De hát nincs folytatása, mert össze vannak zárva, foglyai-rabjai-társai egymásnak és az adottságaiknak. Az elmondottaktól térben teljesen függetlenül mozog a szál, amivel Kossuthot és titkárát, Pulszky Ferencet idetereli a szerző. Kossuth jó szónok, mondja a magáét, barátjával-titkárával meg- hányják-vetik a sikereiket, a gondjaikat, az ígéretek és a valóság közötti óriási távolságot. Végre Kossuth és Újházy találkoznak. Azt hisszük, valami fontos történik, de csak jól csengő mondatok úsznak a levegőben, titokról, vagy a gyémántügyről a fátyol nem lebben fel. Itt dokumentumok állnak egymással szembe, feltételezett, valós történelmi személyek, egyéniségek, de meg nem küzdenek. Ha meg lennének írva! Ha idejében beléphetnének azok a konfliktusok, amikre a néző kíváncsi lenne. Itt nincs magánélet, itt nincs - úgy nincs! - férfi és nő, mint ahogyan azt a vérbeli drámákban éli át a néző. 0, az a magánélet minek, mikor a romantika tombolna! Tudjuk, ma Pesten a színházakat a színészek sokmindenre 2 4 HEVESI NAPLÓ 1994.1.
