Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Huszka Jenő: Mária főhadnagy
leges mozdulatai, ő tudja, hogy a közönséget csak értékkel lehet kifizetni: az ő esetében az szakmai érték: a nagyasszonyi hanghordozás és a hangja. Az operettek előkelő rekvizitumait, az uniformisokat, a nagy gesztusokat, a rangot nagyvonalú kiosztásban szolgálták a színház vezető színészei: Áts Cyula Jászai-díjas, Dánffy Sándor Jászai-díjas, Losonczy Ariel, Réti Árpád mellett Kiss László, Horváth Ferenc fűztek egy-egy új szálat a mese szőttesébe. Szekeres József koreográfiája testreszabottan érvényesült. Lang- már András díszletei ezen a kis színpadon tömörítették a mozgást, de hogyan is lehet elhelyezni egy zsebkendőnyi területen egy egész kikötőt, ahol a hajóra-vonulási jelenet ugyancsak fontos, látványos, a többi játékkal együtt. Ruttka Andrea biedermeyer-ruházata a kort idézte, kalapok-masnik egyvelegével. Valamit a közönségről! Nagy ovációval fogadta a bemutatót. Bizonyos mértékig zavarban is vagyok. Egyrészt örömét fejezhette ki amiatt, hogy - akármilyen adottságok között - végre egy egészségesen megszerkesztett és elhajlástól mentes játszadozást láthatott, a színészekből kilátható-kihallható volt az egyéniségük. Ilyenkor mindig is úgy érzem, mintha el kellene már végre dönteni: a színész és a rendező egyenrangú felek ezen a rögös pályán, sőt: én nemcsak a színész gázsiját emelném meg, hanem a fontosságát, a tekintélyét is. Mi is a lengyel abszurd? Slawomir Mrozek: A pulyka Ősbemutatóként, az idén, 1994-ben forgalmazta az egri Gárdonyi Géza Színház Slawomir Mrozek két felvonásban megfogalmazott melofarce-át (nem melodrámát, csak farce-ot, amolyan franciásan HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
