Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Huszka Jenő: Mária főhadnagy
meg kell védenünk magunkat. Mutogatják is a kardot sűrűn ebben az operettben, zeng is a dallam a „hazabeszélő szöveggel", mert mi olyan nagy lelki erősség vagyunk, olyan küldetésünk adódik itt harcos erőink folytán is, hogy csak győzelem koronázhatja minden nekibuzdulásunkat. Ez akkor nemcsak az operett világa volt. Más a valóság, más az operett. Más volt 1942-ben az a lelki játéktér, nevezzük inkább háttérnek, amely megengedhette ennyi hatalmi vágy, vagy túlburjánzó öntudat bevetését. Mert azt sokan már 1942-1944-ben, a Mária főhadnagy színrevitelekor tudták, legalább is sejtették, hogy ennek a háborúnak kegyetlen végkifejlet árán, szomorú, véres vége szakad. A véres békére még nem is gondolhattak. Ma ezt a darabot - nem végiggondolva a szövegadta határokat és jóindulatúan belenyúlni a szövegekbe, eredeti formájában vagy csak „halvány átsimítással" kiigazítani nem lehet. Legalább is nem ildomos. Félő, hogy a hangulat annyira átesik a lónak ama bizonyos másik oldalára, hogy - választási évben és választási hullámzásban vagyunk- sokan kampányfogásnak fogják fel ezt a romantikusra színezett magyarkodást. Mert itt a szöveget néha túllöki az 1942-es hevület még az igazán és őszintén romantikus Jókai legmerészebb fantáziáján is. Viszont: Dávid Zsuzsa, a darab rendezője mindent elkövetett, hogy az operett operettként hasson. A szövegek, a szereposztási adottságok mellett és ellenére is. Pontosan tudja, hogy a klasszikus műfaji kiosztás érvényesül itt: van a fiatal szerelmes-pár, nagy összetűzések után, jól előkészített ritmusban végül egymásra találnak; van egy szub- rett-táncoskomikus kettős, árnyékként bohókázza-táncolja, hancúroz- za végig a mesét az illendőség határain belül; van a romantika-nosztalgia okából egy régi, be nem teljesült szerelem az idősebb korosztályból. És persze intrikusok is kellenek oda-vissza, akik valamiféle izgalmat is csepegtetnek az édes italba, a szép ívelésű pohárba. Ennyire szerkezet és szabály ez a műfaj. Itt nem lehet lilákat gondolni, parabolába átmenni, drámából látványt csinálni, Shakespeare-ből Cseho86 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
