Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - Programok versengjenek
Programok versengjenek! Mire e sorok megjelennek, már tart a választási kampány, a küzdelem azért, hogy ki, illetve kik szerezzék meg a polgárok voksainak zömét. Negyedik évfolyamába lépett folyóiratunk, mivel soha nem kötődött semmiféle érdekcsoporthoz, kizárólag az örökérvényű etikai regulákra koncentrálva azt szeretné - álláspontjával nincs egyedül -, ha kizárólag a programok versengenének, s elmaradna a milliókat egyre inkább zavaró, irritáló személyeskedés, egymás pocskondiázása, az övön aluli ütések teljesen céltalan, s ráadásul karakterfertőző özöne. A nem is olyan sokára urna elé járulók ugyanis nem a harsány- ságra, a szólamzuhatagra kíváncsiak, hanem arra, hogy ki, mit garantál. Semmi értelme hát a szekértáborokból való lövöldözéseknek, az üresen hangzó frázisregimentnek. Már csak azért is, mert tökéletesen hatástalanok. Jóval izgalmasabb azt fejtegetni, hogy mikorra csökken a lassan tűrhetetlen infláció, mikor juthatnak fedél alá az önhibájukon kívüli hajléktalanok, miben reménykedhetnek azok a munkanélküliek, akiknek száma egyáltalán nem csökken, akik nemcsak anyagilag senyvednek, hanem birkózniuk kell - mind vesződségesebből - a feleslegesség kínzó tudatával. Arról is szívesen hallanánk, hogy lenyesegethetők-e a szava- toltan embertelen vadkapitalizmus mind erőteljesebb vadhajtásai? Ezeket ugyanis legfeljebb egy szűk réteg szívelheti, az a gárda, amely konokul esküszik: az, amit ma megszerezhetsz, ne halaszd holnapra nyers elvére és gyakorlatára, az a lélektelen haramiaklán, amely még morzsákat sem hajlandó juttatni a megszorultaknak, a nincsteleneknek, a már-már éhező, a valaha biztosabb körülmények között élő - ez a tény nosztalgiamentes és rendszersemleges - tömegeknek. HEVESI NAPLÓ 1994. 1. 3
