Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Víz László: Assisi Szent Ferenc
közben a Megfeszített szól hozzá, és arra kéri, hogy építse fel dülede- ző szentegyházát. Ez a kérés - mely szűkebb értelemben a S. Da- mianóra, tágabb értelemben az egész egyházra vonatkozhat, tekintve, hogy az olasz „eh iesa" szó egyaránt jelent templomot és egyházat - indítja Ferencet a végző lépésekre. Pénzt és téglát koldul a környék pusztuló templomainak helyreállításához-emiatt kerül összeütközésbe apjával, ami aztán a püspök előtti szakításhoz vezet. Remeteéletet kezd, társak csatlakoznak hozzá, mígtizenketten lesznek, mint Krisztus apostolai. Kunyhókat építenek maguknak, s megalakul az első ferences közösség. Ferenc egyszerű szabályai szerint élnek, fő tevékenységük a prédikálás. Reggelenként szétrajzanak és prédikálnak, mindenütt és mindenkinek, ahol éppen hallgatókra találnak. Működésüket III. Ince pápa 1209-ben szóban jóváhagyja, hosszas vonakodás után - a legenda szerint látomás hatására, amelyben egy fiatal szerzetest látott, aki egymaga tartja fel a bedőléssel fenyegető Szt. Péter templomot. Az új szerzetesrend tüneményes gyorsasággal terjed el nemcsak Itáliában, hanem egész Európában, úgyszólván néhány év alatt. Valóságos népmozgalommá válik, kovászává az európai vallási megújhodásnak. Mindössze 44 évet élt; élete mégis fordulópont az egyház történetében. Még életében szentként tisztelték, működését mindvégig karizmatikus jelenségek kísérték. A Fioretti (Virágok) néven ismert legendagyűjtemény - a korai olasz próza becses kincse - fogalmat adhat arról a mély benyomásról, szívet és fantáziát megmozgató hatás- Vól, amit a Szent működése a kor embereire gyakorolt. Két évvel halála előtt, 1224. IX. 14-én részesült a stigmák kegyelmében, elsőnek az egyház szentjei között. Remetei magányában élt ekkor a Verna hegyén. Krisztus szenvedésén elmélkedett, s ránkmaradt imádságában a Megváltó két kegyelmét kérte, mielőtt meghalna: hogy megtapasztalhassa Krisztus szenvedésének fájdalmát és azt a szeretetet, melyért szívesen viselte ezt a fájdalmat. És a szeráfHEVESI NAPLÓ 1994. 2. 73