Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Rezovits László: Élet az Univerzumban

ként" szinte csak a mozgással járó hőtermelés könyvelhető el, de ener­giaforma lévén ez is beépül a nagyobb léptékű áramlásba. Észre kell venni, hogy az átalakítók mérete, mennyisége, kapaci­tása a BEMENETHEZ igazodik. A feladat mindig az adott helyen és időben beérkező energiaáram megfelelő átalakítása és továbbítása. Az így megjelenő kimenetnek természetesen igazodnia kell a kapcsoló­dó hálózati elemek fogadóképességéhez. A változó körülményekhez való alkalmazkodást segíti, hogy az átalakítók egyben tárolói funkciót is ellátnak. Összefoglalva elérkeztünk az Univerzum egyik alapössze­függéséhez: EGY ÚJ MUTÁCIÓ JELLEGÉT MINDIG AZ UNIVERZÁLIS HÁLÓ­ZATBAN HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ ÁTALAKÍTÓK KI- ÉS BEMENETI ENERGIAFORMÁI, A TOVÁBBÍTÁS, ILLETVE A TÁROLÁS MÉRTÉKÉT PEDIG A BEÉRKEZŐ ENERGIAÁRAM ÉS A KIMENETI FOGADÓKÉSZ­SÉG HATÁROZZÁK MEG. Az Univerzum terjedése a bemenetek meghatározó voltára utal. Az ettől eltérő működés, például „saját igény" szerinti átalakítás nem illeszkedik a hálózat működésébe, s a zavart okozó elemet a védelmi mechanizmusok likvidálják, helyét új mutáció tölti be. Az energiagaz­dálkodás mai téves értelmezése abból fakad, hogy energiatermelés­ből és fogyasztásból indul ki. Az előbbiek során rámutattunk, hogy az ember is ugyanolyan átalakító, mintáz Univerzum bármely más ele­me. Energiátsem termelni, sem eltüntetni (fogyasztani) nem áll mód­jában, tevékenysége csupán annak átalakítására korlátozódik. Az át­alakítás hatékonyságát is csak olyan szemszögből vizsgálhatjuk helye­sen, hogy a hozzánk érkező energiaáramot milyen arányban továb­bítjuk a hozzánk kapcsolódó átalakítók (környezetünk) számára feldolgozható formában és mennyit konzerválunk feldolgozhatatlan- ná, azaz SZEMÉTTÉ. A szemét képződése máraz Univerzum immun­HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom