Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)

1994 / 2. szám - TESTÜNK - LELKÜNK TITKAI - Rezovits László: Élet az Univerzumban

fokozatosan megindul a hasznos energia-kibocsátás, s ezzel párhuzamosan csökken az akkumulált hányad. Mire egészében képes az őt létrehozó feladatellátására, már teljes értékű átalakítóként vesz részt a hálózatban.

Az ÁTALAKÍTÁSI SZAKASZ során az alkotó a bemeneti energiaáram közéi 100%-át hasznos kimenetként továbbítja folyamatosan a kapcsolódó hálózati elemek felé. Az átalakítók létére többnyire ez a szakasz a jellemző. Az életciklus végére lecsökken a folyamatos átalakítás mértéke, s mire a rendszer működését veszélyeztető szint alá süllyed, az átalakító elsődleges tevékenysége megszűnik, azaz elpusztul, helyét újak veszik át.

A „halált" követően az Univerzum-elem léte utolsó, harmadik periódusába, a VÉGSŐ ÁTALAKULÁS SZAKASZÁBA érkezik. Ebben a teljes életciklus alatt felhalmozott akkumulált energiamennyiség átalakul, lebomlik, de ez már más átalakítók tevékenységi köréhez tartozik.

Az Univerzum állandó keletkezése, tágulása, dinamikája miatt fő jellemzője a folytonos átalakulás. Ez csak úgy tartható fenn, ha elemei, részei sem statikusak, hanem igazodva az egész tulajdonságaihoz maguk is átalakulást, átalakítást végeznek. A pillanatnyi feladathoz, a működés feltételeihez igazodva az előbbiekben vázolt három szakasz aránya egyedenként igen változó lehet. Ezen elvi tagozódás azonban a legkisebb részecskétől kezdve minden nagyobb méretű és bonyolultságú rendeződésben fellelhető.

Egy fa esetében például a tiszta fejlődési szakasz igen rövid, az első levélzet kialakulásáig tart. Ekkor megindul az átalakítás egy része: a széndioxid lekötése, az oxigéntermelés és a víz párologtatása. Közben folytatódik a fa növekedése. Később a termések érlelésével egy másik átalakítási forma is bekapcsolódik a tevékenységi körbe. A fa kipusztulásával ezek az átalakítások megszűnnek, megkezdődik az akkumulált energiarész, a fa anyagának lassú lebomlása. Az egyik alrendHEVESI NAPLÓ 1994. 2.

65