Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - KÖZÉLET - Radó István: Egy új egri „Nap” margójára
be a hozzá fűzött reményeimet sem tartalmi, sem pedig formai szempontból. A formán persze talán könnyebb lenne segíteni. Ha a szerkesztők talán többet forgatnának nagy bel- és külföldi napilapokat, akkor felismernék, hogy „nincs új a nap alatt" és számos jó tipográfiai megoldást nem kell újra kitalálni, csak akkor és ott meglátni az alkalmazás lehetőségét. Ha belátják, hogy a most használt nyomdai program nehézkes, korszerűtlen, valamint számos tipográfiai megoldásra eleve alkalmatlan. A legfőbb „ha" pedig e cikk végére került, így hangzik: ha a fő- szerkesztő megérti, hogy már a fiatal kollégái jóvoltából sem egy „Hír- lap-Népszabadság-klónt", hanem egy izgalmas, mozgalmas, bátor hangvételű, szókimondó megyei bulvárlapot kell szerkesztenie. Mert ilyen Egerben még nincs! Az olvasó szívesen vesz olyan lapot, ahol tapasztalja időnként a hivatali túlkapást leckéztető hangvételt, a helyette szólást vagy a tekintélyt sem tisztelő, áldozatkész igazságkeresést. Ezeket a szándékokat az olvasó majd biztosan jutalmazni fogja. A valódi újságírónak bizony vállalnia kell az igazatmondás veszélyeit is. A „bértollnokok"-é az állandó félelmekkel teli szolgaság nyomasztó szerepe. Pártatlan tájékoztatás (a nyomtatott sajtót értve ezalatt) csak a mesében van és ott nem is vesznek újságot. Egy napilapnak tartoznia kell valamely eszmei, gondolati irányzathoz, önálló, markáns arculata kell legyen (ha sikeresen fenn akar maradni). Ehhez kívánok a Nap munkatársainak sok erőt, bátorságot, elszántságot. Mindre szükségük lesz... Radó István HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 43
