Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 1. szám - KÖZÉLET - Kalmár Péter: Tükröződések
A TORONY „Az öreg hölgy", így nevezik a párizsiak az Eiffel-tornyot. Néha egészen váratlanul egy szűkebb utca végében mutatja meg magát valószínűtlen arányokban. Hihető-e hogy ezt a kecses- órmótlan vascsodát több, mint évszázada emelték? Kezdettől, a rengeteg városhoz közeledve, mint most is a buszból, egyrecsak „őt" kutattam. De valahogy rejtve maradt a toronyépületek erdejében: hatalmas cégek új székházai, raktárházak, irodaépületek, pompás üzemcsarnokok, és toronydaru az építkezéseken. Egy látószögből tucatot is megszámolhattam. Elszoktunk már a „nagy és győztes" építés látványától. Budapest egyes kerületei építészetileg alig különböznek Párizstól, legfeljebb a többszörös manzárdszint hiányzik. Nem túlzás, hogy némely pontján vetekszik is Európa fővárosával. Tudjuk, hogy Eiffel Pesten is alkotott, és hogy az Andrássy út vonalán hamarabb épült metró, mint a kontinensen bárhol. Benne voltunk az időben! Mégha periférián is. Lehet persze vitatni, hogy a milléneum után milyen ütemben állt elő a lemaradásunk. Hogy csökkent-e az, vagy növekedett az „elmúlt negyvenében? Igaz, az sem indokolt, hogy földrajzi és történelmi (geopolitikai) adottságainkat elfeledve birodalmak örököseihez hasonlítsuk magunkat. Mégis itt éltünk! Itt élünk és hozzájuk tartunk! jó volna már óriásdarukat látni idehaza! Folytathatnám, ahogy napok óta ki sem állunk a meséből, megtapasztalván egy világcsodát. Ez az, ami írásra késztetett. Bevégzem itt mégis. Belátom, hogy beszámolóm nem szól másról, mint hogy bámulatában e három nap - három éjszakán egy- végtében hazagondolt az ember. Kalmár Péter HEVESI NAPLÓ 1994. 1. 1 7
