Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - A nép dönt
A nép dönt Amikor ezek a sorok fogalmazódtak, már javában dúltak a választási ütközetek. Március végén egyértelműbben sejlett, hogy a csatározások során lesznek majd övön aluli ütések, személyiségi jogokat sértő vagdalkozások, s nem marad el a mocskolódás, a sárdobálás sem. Szomorú, hiszen egy kultúrállamban, egy valamire való demokráciában ez egyáltalán nem törvényszerű. Ott ugyanis minden érdekelt tisztában van azzal, hogy nem a kiütősdi a nyerő fogás, hanem az, ha életképes, ígéretes, garantált, szavatolt programokkal jelentkeznek a versengők, s olyan küzdelem bontakozik ki, ahol csak a legjobb nyerhet. Ebből a szemszögből nézve nem sokat ér a tömegkommunikációs frontok vélt vagy valódi birtoklása, a semmitmondásban bővelkedő szózuhatag. Az, hogy sorjáznak a frázisok, azok a mérlegelések, amelyeknek a hitelességét a valóság kontrázza meg. Ezért nem értjük a csete-patékat, ugyanis a „harc" nem ezeken a fórumokon dől el, hanem a fülkékben. Május 8-án. Még a nap is jelképes kissé, hiszen hajdanán -1945-ben - ekkor hallgattak el Európában a fegyverek, s az öreg földrész nagy részén olyan békés alkotómunka indulhatott meg, amely valóban maradandó sikereket produkált. Kár, hogy mi, keletiek nem kaptunk ilyen esélyeket, s meg kellett tapasztalnunk, hogy mit is jelent - méghozzá a hétköznapok során - egy alapvetően idealista elképzelésre épített embertelen diktatúra. Most majd voksolunk. Nem bocsátkozunk jóslásba, de valószínű, hogy többen, mint 1990-ben. Az állampolgár eldönti majd, hogy az elmúlt négy esztendő során gyarapodott-e, vagy tovább szegényedett. Munkanélküliként kupor- gatja forintjait, avagy jövőképe biztató, perspektivikus. HEVESI NAPLÓ 1994. 2. 3
