Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában
vonásai akadályozták meg az igent. Hogy t. i. Sz. P. felülről beszél és ítél az önkormányzatról is! Nem kóros ez egy kicsit?! És elviselni igencsak kényelmetlen! Szabó Pált az első forduló után nem értettem. Most, a második forduló pengeváltása közben, harci szünetében már az önkormányzatot sem értem. Mindenki tudja, hogy az Ifjúsági Ház gárdája - ha a kinevezést Sz. P. megkapja - kiszolgáltatottá válik egy olyan személynek, aki azt mondhatja magáról, hogy legyőztem az önkormányzatot, ezekkel meg azt teszek, amit akarok. Mert az ilyen vonások igen is benne foglaltatnak Sz. P. karakterjegyei között. Ezt támasztják alá azok a bajvívásai is, amiket már korábbi alkalmaztatása során az Ifjúsági Házban lebonyolított, megfelelő és az eseményekkel éppen arányban álló idegmunkával és hidegleléssel. Cseppben az óceán. Mondanám, de nem teszem. Csak csodálkozom. És leírom, amit gondoltam, mert ezzel is segíteni akarom ezt a várost, ahol a hely szellemétől idegen lelkületek is megjelentek. Bevándorolt ide közel-távolról annyi mindenki, hogy a 90-es választás után megkaphatták a város kulcsait. Vagy ez egy tarka színházi mutatvány csak, a helybéliek szórakoztatására? A tettek és a haladás helyett? Ki tudja? Mi mondjuk a magunkét! Ez a hivatásunk, mi ilyen értelmiségiek vagyunk! Eddig jutottam az idei tavaszon a fenti okfejtésben, amikor is szerettem volna véleményemet közölni a nyilvánossággal, ha már ilyen skandalum, botrány ebben a magára és hírnevére büszke városban megeshetett. Úgy éreztem, a köz nevében be kell avatkoznom, valakinek szólnia kell. írásomat nem fogadták az arra illetékesek, mondván nem lenne etikus, döntés előtt közbeszólni, elvenni azt a lehetőséget, hogy a harc folytatódjék. Magam azonban azon a véleményen voltam, s maradtam a mai napig, hogy a köz ítélete - erkölcsi kérdésekben mindig is indokolt, mint ahogy az a görög klasszikus tragédiákban is történt: a kórus a harcoló HEVESI NAPLÓ 1993. 4. 7
