Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)
1993 / 4. szám - KÖZÉLET - Az idő sodrában
hozzá, magához viszonyítva a székekben ülő és döntésre felhatalmazottak szellemi barbárságban szenvednek, akkor nem, nem szabad tűrnie maga körül ezt a képtelen képződményt. A testület és Sz. P. egymásközti kapcsolata és ellentéte másként hogyan értelmezhető erkölcsileg és szakmailag? Hogy a jogi helyzetről most ne is vitatkozzunk! Ezt a durva sértést hogyan dolgoztaiéi a testület, hogyan viselhette el zokszó nélkül, mit kellett volna tennie, igencsak erélyesen a saját reputációjának megóvása végett? Kérdések, amikre a mai napon nincs válasz. (Beszéltek és sugdostak más széksértésekről, még-különbekről, ami ekkor és ott elhangzott, azoknak sem lett folyományuk!) Az természetesen mindenki előtt világos, hogyha a pályázó kebelbéli, még a legvakabb bíráló szemében is kedvesebb, mintha mondjuk Andornaktálya-Alsóról jelentkezett volna egy lila-rózsa- piros orrú éjjeliőr a maga hetvenötéves korával! (Es miért nem kellett akkor Sz. P.? Miért? Sok oka van annak. Mi is tudnánk néhányat. Mert Sz. P. a sajtóval is megpróbálkozott eddigi szenvedélyes vonalvezetésű pályáján. Itt sem hagyott olyan nyomot, amely akár lézerrel is követhető lenne, lett volna. Hogy mit nyilatkozott az újságírókról, amikor elment, azt nem jegyezte fel senki, de ha a képviselőtársak így futnak fel az ő filmjén, mi is elképzeljük magunkról a magunkét.) Akkor nem szóltunk, vártuk is, hogy akár az önkormányzat valamelyik vezéralakja, egy-egy frakció vezetője-koalíción innen és túl - majd csak füttyent egyet erre a szilaj kijelentésre. Magyarán: vártunk arra, hogy egy enyhe jegyzőkönyvi rosszallást valaki belerebegjen a mikrofonba, bár attól nem megy elébbre a világ. És most, minden számításunkat felülmúlva, megtörtént, amire a nagy mondat után merészség, mi több, vakmerőség lett volna számítani, ha van értéke egy felelősen politizáló helyi hatalmasságnaki^újból pályázott Sz. P. azoknál, akik szellemi barbárok egyrészt, másrészt döntésthozó városatyák-városanyák. És döntés megint nincs! Nyögés, csűrés-csavarás van! Pedig mindenki tudja, hogy az első menetben is a személyiség jellemző 6 HEVESI NAPLÓ 1993. 4.
