Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Tévedések vígjátéka az egri színházban, avagy egy „mezei néző” benyomásai

— Ne kérdezgess, rendesen kell összccsomaeolnom az ernyői!

— Megáll az eszem! Bejelenti, hogy nem jön, és a leefontosabb eondia az ernyő! Mondd, ép elméjű vagy? Kihagynál egy ilyen lehetőséget?

— Igen.

— Na ne csináld ezt velem Anikó! Mindent elterveztünk, megálmodtunk és most, mikor az ölünkbe hullik, te visszalépsz. Ilyen lehetőség csak egyszer van az éleiben. India, Kína, Japán, a nagy keleti filozófusok, minden, amit itt csak könyvből tanulunk. Mi tarthat vissza?

Anikó az ernyőt a hátára vette és elindult. Beszállt a repülőbe, de haneosan kiáltott: BOY!

A kellő maeassáeból mindenki kiugrott, Anikó volt az utolsó.

Élvezte a zuhanást, mégis csurogtak a könnyek az arcán. Nehéz döntés előtt állt.

— Megértelek, Anikó, de gondold meg! Arra az egy évre igazán rábízhatod Boyt valakire.

— Igazán?! Az anyám lecsapta a telefont. Az unokatestvérem becsapta előttem az ajtót. A nagynéném elájult. Barátaim sajnálkozva utasították vissza Boyt.

— Valid be őszintén, elvállalnál egy majdnem 100 kilós, méter magas, csupaszőr, telhetetlen bendőíű kutyát? Aki lakásba szokott? Na? Na? Elvállalnád? Nem!

— Esetleg el is adhatnád.

— Hagyj már a hülye ötleteiddel! Nem tárgy, ő a legjobb barátom.

— Na igen.

— Pocsék ez a kávé, meg a sütemény is. Hogy sikerült kiválasztanod a város legrosszabb cukrászdáját? Sajnálom, ne haragudj! Mennem kell, nem akarom Boyt sokáig egyedül hagyni.

68 Hevesi Napló 1993. 1—2.