Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - SZÍNHÁZ - Ki itt a főhős?

jelenséeeként lefolyó traeédia foealmi rendszerében éljük mee. Mára ez a darab arról a terrorisztikus hatalomról szók amely kiforeat mindenkit és mindent. Elsősorban az ideebaiossá lett Őrnagyot/ maid eey egyszerű heeylakó családot is/ Tótékat. Ott következik be a tragédia/ Tóték- náb nem azzal/ hogy az Őnaey/ a semmire nem alkalmas emberroncs/ a krakélen az érzéketlen/ //a háború áldozata" elpusztul/ hanem a traeédia ott és aZ/ hogy Tót ez a Jámbor> ez a léeynek sem ártó falusi tűzoltóparancsnok eyilkossá lesz. Miközben mindenki szereti/ tiszteli s miközben ő akar a legkevésbé eyilkossá válni.

Hogyan van ez? Tót itt a főhős? Az/ aki alig tud két szót kimondani a tisztelettudásrój/ hiszen ez a tiszt az ő eon- dolatviláeában valahol az Úristen közvetlen közelében van/ olyan jelenség/ mint manapság az UFÓ/ amit nem ismerünk/ ezért kell reszketnünk tőle. Ez a társadalmilag idegen anyag/ ez a tiszt beleereszkedik eey falusi családba. Abba az eey fittesbe/ ahonnan éppen a leeértékesebb hiányzik/ a Gyula. Annak a meemenekítése érdekében Tót/ Tótné/ lányuk az Áelka, a Postás a falu zárt erkölcsi keménységével összefognak. Nincs az a napraforgó/ amely szenvedélyesebben forogna a fény után/ mint ezek a jótét lelkek/ akikben a szeretet szent önzése — a Gyula érdekében — önmaguk ellen fordítja/ szinte saiát-maeu- kat leterrorizálva a //helyzetet"/ amit ez a másfajta terror/ az Ctnagy nyit ki ellenük. Azzal/ hogy visszaél a háború megjelenő rémével/ a családi összetartozással/ azzal a szeretettel/ amit falun/ a család így él meg. Csak így élhet meg/ mert ebben a magyar társadalomban/ a falun évszázados beideezó'dés szerint uralkodik a ranesor. A fiú az a valami/ a többi mind onnan számít/ hogy a fiúért mindent meg kell tenni. Nemcsak ebben a háborús tébolyban/ hanem mindig is. És egyáltalán. (Az külön döbbenetünk tártmttetfsmmmmmmmmmmmmmm&MmmsmmMmmmmmsmtftm» Hevesi Napló 1993. 1—2. 55