Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 1-2. szám - VERS - PRÓZA - Lőkös István: Szvorényi József, az irodalomtudós

raiz/ matematika/ orvostudomány/ ioetudomány/ nyelvészet stb.) szerinti bemutatása után értékes füeeeléket csatol könyvéhez/ amelyben a nyueat-római birodalom összeomlását követően (Kr. u. 476-tól) színre lépő/ latinul író szerzőket mutatja be Isidorus Hispalensis sevillai püspöktől (kb. 594—636)/ Dantém Boccaccion és Petrarcán át a 18. századi Immanuel Joannes Schellerie (1735— 1803). A mindössze néey lap terjedelmű vázlat leeszem- betú'nőbb vonása a szieorú tudományos táreyszerűsée/ ami persze a könyv eeészére is érvényes.

A középkor naey szintézisteremtő poétája/ Dante latin nyelvű dolgozatait (De vuleari eloquentia> Monarchia) éppúey megemlíti/ miként a reneszánsz mesterének/ Boc- caccionak opusait (De eenealoeia Deorum, Ecloeae stb.), de ott vannak vázlatában a Jacob Sannazaro vaey Lorenzo Valla munkássáeára utaló adatok is. Az pedie már szük- séeszerű/ hoey Morus Tamást/ //számos latin epierammok/ levelek és az Utópia című irat szerzőiét" bemutatva a reneszánsz s a reformáció korának olyan óriásáról ad rövid/ de minden fontos elemet tartalmazó összeeezést/ mint Rotterdami Erasmus. Róla szólván ennek //...tömött/ de viláeos/ tiszta/ ékes latinsáeát..."/ dicséri/ aki — mint tovább mondia — //korának híres tudósa" volt/ //...naey számú műveket haeyott fenn/ melyekből leeinkább theo- loeiai/ különösen exeeeticai munkái; a latin irályról adott táreyalásai/ szellemdús dialógusai.../ eazdae tartalmú levelei teszik őt emlékezetessé." Az pedie már csak természetes/ hoey a rotterdami mester méltatása mellett és után ott vannak e Szvorényi-mű lapjain a filológus Melan- chthont dicsérő alábbi sorok is: //Philippus Melanchthon/ számos tankönyvek/ theoloeiai iratok/ levelek/ s eey eöröe erammatica szerzője/ több hellen és római klasszikusnak pedie maeyarázó közrebocsájtóia".

32 Hevesi Napló 1993. 1—2.